vagyis a június 23-ról 24-re virradó éjszaka.

Ma este van az a bizonyos Szentivánéj,  vagyis a június 23-ról 24-re virradó éjszaka, amihez rengeteg néphit, szokás kapcsolódik a régi pogány idők óta, és ezek máig élnek, sokszor keresztény keretek között. Mostanság a leghosszabbak a nappalok - vagyis a fény a győzelmét ünnepli a sötétség felett, és ezt az Európa-szerte még meg is hosszabbítják tűzrakással, máglyákkal (a "midsommerdag" némely skandináv országban hivatalos ünnep). A tűz gyógyító, megtisztító erejét régóta tisztelik az emberek: az ilyenkor rakott tüzeket átugrották, hogy megszabaduljanak minden betegségtől, rontástól, bánattól. (Persze énekeltek, táncoltak és buliztak is, így a bánat garantáltan távol maradt.)

Ez az este alkalmas lehet arra, hogy mondjuk egy mécsest meggyújtva, a lángba nézve eltűnődjünk azon, mitől is kéne most megszabadulni (pl. rossz szokások), milyen terhet kéne letenni. Ha van kedved, kipróbálhatod, hogy ezeket a dolgokat leírod, és a papírt elégeted... vagy csak a tenyeredbe írod a másik kezed ujjával, láthatatlanul, majd gyorsan, hogy meg ne égjen, áthúzod a tenyered a láng felett... tűzugrás, kicsiben. Így, jelképesen, átadod a fénynek mindazt, amit nem szeretnél tovább cipelni.

A tudatunkat igen erősen befolyásolják az olyan ősi szimbólumok, mint a csillagok, a repülés vagy a tűz, hiszen agyunk nagy része ma is olyan, mint évszázezredekkel ezelőtt... jó néhány belső problémát könnyebb megoldani szimbolikus cselekvésekkel, mint "okos gondolkodással". Még csak hinni se kell benne. Ha van kedved, próbáld ki ezt a kis "tűzceremóniát"!

Arra is érdemes lehet odafigyelni, hogy június 24-re ébredve milyen álomra emlékszel! (A szentivánéji álom lehet, hogy különlegesen fontos üzenetet rejt.)

Szentivánéj wikipédia megfogalmazás

Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de ma Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik. Művek A Szent Iván éjszakához kapcsolódó leghíresebb alkotás a Szentivánéji álom című vígjáték, amelyet 1595-ben William Shakespeare írt. A művet 1863-ban Arany János fordította magyarra. Ezt a napot nyárközépnek is nevezik, országonként más-más nevet adtak neki attól függően, hogy a nyárközéphez vagy Szent János napjához kötötték. Június hónapot Magyarországon Szent Iván havának is hívják, az Iván név pedig a régi magyar Jovános, Ivános alakból származik.

Keresztelő Szent János

"Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele. "

Szent István Társulati Biblia