Dió (?) borítású edényes szekrény. Osztrák későbarokk, Mária Terézia bútorstílus. A díszítés, a széles, kedélyes formák, az egyes bútorrészek arányai a stílusra jellemző otthonos hatást keltik. A bútort kockás mintájú színes famozaik, szerényen alkalmazott faragás, mérsékelten görbe ívek és felületek ékesítik. A szekrény alsó része kétajtós, levágott sarkokkal, enyhén hajlított homlokzati kiképzéssel. a keskenyebb felső rész szintén kétajtós, ajtók alatti fiókokkal. Felül íves párkány zárja le bútort, kimagasló középrésszel, melyet faragott csigadíszekkel körülvett, szintén faragott kagylóornamens oszt ketté. Az ajtók a párkány vonalát követik. Az elöl nyitott középrész oldalfalai kiszélesedő csigavonalakkal illeszkednek a lerakó-lapra. A szekrény a barokk bútorművészetből ismert, esztergályozott pogácsalábakon áll. A bútor homlokfelületét négyzetes felosztású síkdíszítmény borítja. A sakktáblamintás famozaik összefogja a különböző bútorrészeket, s egyben a fényhatást is fokozza. Az ajtókat és a fiókokat sötétebb mozaiklapok keretezik, ezzel is pótolva a bútor architektonikus jellegét adó tagozatokat. Szerény bronzveretek, kulcspajzsok és fogantyúk díszítik a bútor felületét.

A bútor valószínűleg Groedel Dóra (1893 – 1957) játékgyűjteményéből került a Moskovszky-gyűjteménybe 1947 és 1957 között.