Változó terek / Spaţii fluente

A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 / Hărţi ale spaţiului dunărean 1650-1800

  A „szép kék Dunával” legkésőbb az ifjabb Johann Strauß keringője óta gondolatainkban egy olyan egymásba mosódó, változó nagy térséget kapcsolunk össze, amelynek a gerincét Európa nagy folyama jelenti. Ez azonban nem volt mindig így: csak az Oszmán Birodalommal vívott katonai összetűzések során, a 17. század végén és a 18. század elején sikerült Délkelet-Európa legnagyobb részét meghódítani a német-római császár számára. Térképészek adtak új formát ezeknek az ismeretlen területeknek. Ők alkottak olyan képeket a folyóról, amely nemcsak országokat, városokat és embereket köt össze egymással, hanem két világot is, a Napnyugatot és a Napkeletet, illetve fordítva: a keleti és a nyugati területeket. A térképkészítők rézbe metszett képeinek világa nemcsak a találkozásról és a kölcsönös ismeretátadásról mesél, hanem az uralkodók hatalmi igényeiről, a katonai konfliktusokról és a vallási elhatárolódásról is. A földabroszok a keresztény Európa máig ható önképét és a muzulmán ellenség fenyegető képét rajzolják meg számunkra.
 A kartográfusok különböző földrajzi tájakat fűztek össze egy egésszé, területeket választottak el egymástól, valamint a teret újra és újra átszabták. A számtalan határhúzás ellenére a nagy kiterjedésű és összetett Duna menti régió nyitott és folyamatosan változó maradt – éppen úgy, ahogy a nagy folyam tereket mos egybe, és új területeket teremt az élet számára. 


   Cel târziu cu valsul lui Johann Strauss despre “frumoasa Dunăre albăstruie“ asociem cu marele fluviu un spaţiu „fluent“, al cărui schelet îl constituie principala apă curgătoare a continentului. Aceasta nu a fost întotdeuna astfel.Abia în urma confruntărilor militare cu Imperiul Otoman au fost cucerite de Împăratul Habsburg părţi întinse ale Europei de sud-est. Cartografii au dat acestor ţinuturi necunoscute o formă. Ei au creat imaginea unui fluviu, care uneşte două lumi – Orientul şi Occidentul. Reprezentările cartografilor relatează nu numai despre contacte reciproce şi schimburi de bunuri şi idei, ci şi despre pretenţiile de dominaţie imperială, confruntări militare şi delimitări religioase. Ele conturează atât acea autoimagine a “Europei creştine“ active până în prezent cât şi reversul acesteia, imaginea ameninţătoare a duşmanului musulman. Cartografii au reunit regiunile înfăţişate într-un întreg, au delimitat entităţile teritoriale unele faţă de celelalte şi au inventat mereu spaţiul reprezentat. În pofida trasării repetate a graniţelor, întinsul şi complexul spaţiu dunărean a rămas unul deschis şi schimbător – anume un spaţiu fluent, adaptat transformărilor istorice.

2019-04-17