Tervek, normák, munkaversenyek
1948-tól Magyarország gazdasága lényegében államgazdaságként működött, melyet az első húsz év folyamán tervutasításokkal irányítottak. A nehézipar területén eleinte óriási állami beruházások zajlottak, miközben a könnyűiparban a komoly műszaki gondok miatt akadozott a termelés.
Az éves tervek előírták, hogy miből mennyit gyártsanak, ennek hatására egyes cikkekből hatalmas mennyiség halmozódott fel, egyes termékek pedig évekig hiánycikkek voltak. Az áruhiány enyhítésére 1951-ben átmenetileg vissza kellett állítani a jegyrendszert.
A tervteljesítés érdekében növelték a normát és munkaversenyt hirdettek. A kimagaslóan teljesítő munkásokat sztahanovistáknak nevezték, Sztahanov szovjet bányász után, aki egyéni csúccsal 227 tonna szenet bányászott ki egy műszak alatt – „kis állami segítséggel”.
Felülről szabályozták a kereskedelmet is: az egyes iparcikkeket az állami üzletekben vásárolhatták meg a vevők, központilag meghatározott fogyasztói áron.
Ilyen viszonyok között nehéz fölmérni a reklám szerepét, hiszen szó sem volt széles és minőségileg változatos áruválasztékról, de az egyes termékek akciós árainak sem lehetett reklámot csinálni.
A felső vezetés a reklámot az ’50-es években a hivatalos propaganda szolgálatába állította. A korabeli plakátokon, hirdetéseken a fejlődő szocialista vállalatok, az ország újjáépítése, az ötéves tervek népszerűsítése jelentek meg állandó témákként.
2020-05-15