2019, vászon, olaj, 100x120 cm

„A mű Krisztus testének kettősségére utal, illetve annak metafórájaként jelent meg az alkotó gondolatában: az égi és a földi test kettéválásának, illetve összefonódásának vizuális leképezésére tesz kísérletet. Az Eucharisztia misztikus és transzcendentális volta egy állapotot ébreszt bennem, melyet ebbe a megfogalmazásba képeztem le. A kék mindig is az istenit jelentette, ehhez társulnak a képen a bőrszín árnyalatai és egy kis vörös, ami az emberi húsra utal. A materialitással rendelkező színfolt a megtestesült anyagra, míg a lepelszerű anyagtalan folttenger annak ideájára utal. A kép felső és alsó részén az ég ugyanúgy a semmibe vész, ezzel jelölve az örökkévalóságot.”