X. KORTÁRS KERESZTÉNY IKONOGRÁFIAI BIENNÁLÉ

Zoltai Bea: Kísérlet a „tapasztalás” képi megfogalmazására / Experiment with the visual depiction of “experience”

2019, vászon, olaj, 130x130 cm

 

„A festményre szándékosan nem került aláírás vagy szignó, ugyanis mind a négy oldala felől kiállítható. Bár a kép jelentése ettől függően némiképpen alakul, de azonos értékűnek tartom mind a négy verziót. Azonos a középpontjuk (sosem mértani középpontról van szó), s emellett azt is állíthatjuk, hogy a négyféle nézet együtt jelenti a KÉP-et. 

Rendszeresen bajba kerülünk a nyelv használatával. Mindent, ami túlmutat az emberi tapasztalás hagyományos útján, kénytelenek vagyunk olyan szavakkal leírni, amelyek a hétköznapi tapasztalásból származnak. A normál emberi, mindennapi történéseket is mindannyian más-más szóösszetételekkel írjuk le, tulajdonképpen csak közelítjük. A vallásos tapasztalás szavakba öntésénél ez a közelítés azonban más dimenziókat ölt. Tehetünk egy állítást, hogy a minket körülölelő tér, inhomogén. Vagyis a szentséggel (jelentőséggel, energiákkal) feltöltött rétegek és a ritkább, érzelmektől mentes tágasságok váltakoznak körülöttünk. 

»Ahol a szentség megnyilatkozik a térben, ott tárul fel a valóságos, ott jut létezéshez a világ. A szentség betörése nemcsak szilárd pontot vetít a profán tér formátlan meghatározhatatlanságába, nemcsak »középpontot« teremt a »káoszban«, hanem egyúttal áttöri a szinteket is, ezáltal kapcsolatot teremtve a kozmikus síkok (a föld és az ég) között, lehetővé téve az ontológiai átmenetet az egyik létezési módból a másikba. A profán tér homogenitásának ez a megtörése teremti meg a »középpontot«, amelyből kiindulva az ember kapcsolatba léphet a világon túlival. Ez alapozza meg a »világot«, mert csak a középpont teszi lehetővé a tájékozódást.« (Mircea Eliade)”

2020-05-05