Rodolfo, Grosz Rezsőként látta meg a napvilágot egy józsefvárosi szegény zsidó család második gyermekeként. A csodák már gyerekkorában lenyűgözték, de hamar rájött, hogy a csoda az, ami annak látszik. Nem tudjuk, hogy találkozott a bűvészettel, csak a legendát ismerjük, melyet számtalanszor elmesélt élete során. Életének utolsó évében – amikor már visszavonult a színpadi szerepléstől – készítette el memoárkötetét, mely halála után jelent meg, Vigyázat, most nem csalok! címen. Ebben így meséli el gyerekkora meghatározó napját, amikor találkozott a csodával, mely megváltoztatta sorsának alakulását. Tizennégy éves korában gyakran jártak testvéreivel és édesapjukkal fürdeni a lágymányosi Duna-partra. Egyik vasárnap egy különös eset történt velük. Húga egy fuldoklót látott meg a vízben és Rudi rögvest a segítségére sietett.
„Egy kínai gyöngyárust mentettem ki a Dunából, aki hálából dunai kavicsokkal bemutatott két bűvész trükköt. Másnap a Mátyás téren a haveroknak is bemutattam. Megállt mellettünk egy elegáns idősebb úr.
- Ódry Zuárd vagyok, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének elnökségi tagja. Ha tényleg ilyen tehetséges vagy és akarod is, ingyen tanítalak.ˮ 
Tőle tanulta meg a bűvészkedés alapjait: a gyűszű-, a kocka-, a golyó-, a kendő-, a karika-, a cigaretta-, a kártya-, és egyéb trükkök alapelemeit.

Ekkoriban kezdett el dolgozni segédként, a Gál úridivatáru-üzletben, hogy segítse a családját. A félénk fiú gátlásai fokozatosan eltűntek és egyre ügyesebb lett az eladásban. Segítségére volt ebben a bűvészetben tanult forszírozás, amikor a vevő figyelmének tudatos irányításával beszéli rá egy áru megvásárlására. Ezzel munka közben is folyamatosan gyakorolt, fejlesztette képességit, emberismeretét, mely a fellépések során is meghozta a gyümölcsét.

Forrás:
- Berend Mihály – Gács Rezső: Rodolfo. Vigyázat, most nem csalok! Budapest, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó, 1987.