1950-től tizenöt éven keresztül volt a Latabár-brigád tagja Rodolfo. Alfonzóval sikeres számukat – az ügyes bűvész és az ügyetlen bűvészinas helyzetkomikumát Latabár Kálmánnal is előadták. A Latyi Matyi az ügyetlen bűvészinas című jelenetük komikus játéka hasonló elemekből állhatott, mint amit a Dalolva szép az élet című filmben láthatunk. Gyerekekműsorokat is készítettek ezzel a címmel.
A Magyar Repülő Szövetség is több előadást és műsoros estet szervezett, melyeken felléptek. A modellezés népszerűsítésére találták ki a Pózna Peti kalandjai című színjátékot, mely az Operettszínház műsorán szerepelt. Ehhez hasonló propaganda előadásokkal kellett részt vállalniuk a Rákosi-rendszer politikai nevelő munkájában.
Latabár Kálmán volt a közönség kedvence, ezért is emelték ki nevét nagyobb piros betűkkel a színlapokon. Hasonló típusú címeket is adtak produkcióiknak: Egy marék boldogság, Móka az egész! Ez az év is jól kezdődik! Barátságos arcot kérek! Ezeket vidám, zenés műsorként hirdették, valójában varieté számok voltak. Bár a revükre jellemző táncosnők teljesen eltűntek a műsorokból. Az erotikával fűszerezett bohémságot felváltotta a minden feszültséget feloldó kacaj. A szűkebb elit réteg szórakoztatását kiszélesítették, és bárki számára elérhetővé tették.
Rodolfo rendszeresen fellépett a Parlamentben megrendezett Karácsonyi ünnepségeken is, melyről a Filmhíradó is tudósított.

Hogy mitől tudott Rodolfo a változó történelmi korszakokban mindig sikeres maradni, azt bűvész tudásán túl személyiségének is köszönhette.
„Nekem mindegy kinek bűvészkedem, mert a trükkjeimre mindenki ugyanúgy reagál. Az Arizona gazdag nézője és a hajdúsági parasztember egyféleképpen fogadta a csodáimat. Mert a csodáim általánosan emberiek.”

Forrás:
- Berend Mihály – Gács Rezső: Rodolfo. Vigyázat, most nem csalok! Budapest, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó, 1987.
- Molnár Gál Péter: A Latabárok. Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben, Budapest, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986.