A paraszti társadalomban az állatok egészségének megóvása és szaporulatuk biztosítása a megélhetés zálogát jelentette. „Ki mint karolta nyáját, úgy vette hasznát” – tartotta a mondás a pásztorok között, ami azt jelentette, hogy aki becsülettel és szakértelemmel végezte munkáját, maga is nagyobb hasznot szerzett belőle.

A pásztoroknak nem csak kiváló terepismerettel kellett rendelkezniük, hogy a megfelelő legelőkre és itatóhelyekre vezessék az állatokat, hanem azok megvédéséhez és gyógyításához is érteniük kellett. Ez a speciális tudás kissé gyanússá is tette a falu társadalmán és közösségi ellenőrzéstől távolabb élő pásztorokat a falusiak szemében.

A paraszti társadalomban a tudás nem csak gyakorlati, racionális ismereteket jelentett, hanem sokkal inkább olyasmit, ami az átlagember számára különleges ismeretet jelentett. Aki "sokat tudott", arról feltételezték, hogy természetfeletti hatalmakkal van kapcsolata, ezért félelemmel vegyes tisztelettel fordultak felé.

GYEREKEKNEK:

KATTINTS IDE és nézd meg a mesét egy tüsszentős királyról és a "tudós" juhászról.