Ki mint karolta nyáját, úgy vette hasznát...

A gyógyítás gyakorlata

Csonttorés, elletés, kergetés, hályog, sebek

A nyílt sebeket – például ha a kandisznók verekedés során megvágták egymást – sebkátránnyal kenték be. Ha benyüvesedett, sóval tömték be két-három naponta.

Az orbánc, más néven rög terjedését úgy próbálták megakadályozni a kanászok, hogy az elhullott állatot kivitték a másik határba, hogy szimbolikusan eltávolítsák a betegséget a falkából.

A törött csontú állatnak fakérgekből csináltak sínt, ezt madzaggal szorosan hozzákötözték a törött végtaghoz és addig rajta hagyták, míg a csont beforrt.

Ellésnél szintén segítették az anyaállatot, ha szükséges volt. A kanászok segítő kapcsot, egy drótból készült, hurkos végű eszközt készítettek, amit a malac állkapcsába akasztottak és ki tudták húzni vele a szülőcsatornából.

A kergeség a kérődző állatok paraziták által okozott idegrendszeri betegsége. Az agyvelőben hólyagok keletkeznek, amit a juhászok úgy gyógyítottak, hogy az állat koponyacsontját felnyitották és eltávolították. A sebet szurkos vászonnal takarták be, hogy begyógyuljon.

Aki látott már testközelből szürkemarhát, az elképzelheti, micsoda bátorság és ügyesség kellett egy gulyásnak, mikor ennek a több tonnás állatnak a szemét gyógyította. Ha beleszúrt a berekben legeltetett marha szemébe a nád és hályog képződött rajta, az állat könnyezni kezdett. Kikötötték az állatot, kóróval hosszában és keresztben is kipeckelték a szemhéját. Ahogy a szemgolyóját forgatta, a kórópálcikákon ledörzsölte vele a hályogot.

2020-03-28