A só
Bizonyára sokan ismerik a népmesét, amelyben egy király három leányát kérdi, melyikük hogyan szereti őt. Mikor a legkisebb azt válaszolja, hogy „úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót”, a király mérgében elüldözi a háztól. A leány azonban szerencsésen férjhez megy és később meghívja apját is, a szakácsnak azonban megparancsolja, hogy az ő tányérjába kerülő fogásokat ne sózzák meg. Csak szomszédja ételébe belekóstolva érti meg a király, hogy legkisebb leánya szerette a legjobban, hiszen só nélkül a legjobb étel is élvezhetetlen.
A só nem hiányozhatott egyetlen háztartásból és egyetlen pásztortarisznyából sem.
A forró vízben átmelegített szaru jól formálható. A pásztorok praktikusan gondolkoztak, a sótartókat laposra formálták, hogy a tarisznyába könnyen pakolható legyen. Tetejük és aljuk fából készült, oldalukat karcolással, spanyolozással díszítették. Ha a só kéznél volt, a pásztor nem éhezett, megtalálta a természetben azt is, mit ízesítsen vele...
GYEREKEKNEK:
2020-05-05