Mi került a kanászröhögőbe?

Madarászás és tojásszedés

Sokféle vadmadarat megfogtak, mikor július végére kifogytak a madarak fiókái, fácánt kezdtek csapdázni. Bujófát állítottak neki, ennek hurkát lófarokból fonták. Mikor beleakadt a madár nyaka, annál jobban szorította, minél jobban próbált menekülni.

KLIKK IDE és Hallgasd meg a GHYMES együtes dalát egy csapdába esett madárról. Ha jól figyelsz, még a pupora szó is szerepel a szövegben, amiről az utolsó fejezetben lesz szó.

A madárfiókák és apró szárnyasok gyűjtése a bojtárok feladata volt. Rigó, hamvaskánya (dolmányos varjú, azaz Corvux cornix), seregély (Sturnus vulgaris) és csókafiak (Corvus monedula) is áldozatul estek a pásztorok étvágyának. A megfogott fiókák nyakát kitekerték, vagy letépték a fejüket. Megpucolva, kizsigerelve kerültek a tarisznyába, hogy vacsorára paprikás sóval megsüssék, vagy pörköltöt készítsenek belőlük. Nem volt veszélytelen feladat egy-egy fészekhez, odúhoz 35-40 méter magas fákon mászni. Szilfa vagy gyertyán ágából négy méter hosszú iszterit vágtak maguknak, hogy ezt a kampós-ágas fát beakasztva az ágakba, fellépkedhessenek rajta a magasba.

A természet a madarak között is rendelt együttműködést: a fakopáncs által vájt odukba költött a seregély. Télen, mikor a fát kopogtatta a fakopáncs, a hóra hulló forgács elárulta a szemfüles pásztornak, tavasszal hova érdemes visszatérnie. A fészek nyílását baltával vágták ki, hogy hozzáférjenek a zsákmányhoz, a mély odúkból cigonnyal, hajlított végű drótkapmóval szedték ki a madarakat. Még a fekete vagy más néven hamvas küllő (Picus canus) és a sárküllő (Picus viridis) is terítékre került.

A kánya kísérte a disznófalkát, mert a ganéból kiszedegette a kukoricát. Nem volt nehéz csapdába csalni egy kis csemegével. A legnagyobb erdei madarászók a kanászok voltak, mivel télen makkoltatták a disznót, ők töltöttek a legtöbb időt a szabadban. A vadgalambot, a fülemülét és az énekes madarakat szerették a hangjuk miatt és nem pusztították.

A tojásszedés főleg a berki pásztorok foglalatossága volt. A vizimadarakban bővelkedő területen annyi tojást szedhettek, hogy abból bőven futotta dohányra, borra is. Pedig a fészekből csak azokat vették ki, amelyek nem voltak fiasak. Vízbe merítve könnyű volt ezt megállapítani: ha fias volt a tojás oldalára fordult és fennmaradt a vízfelszínen.

2020-03-31

Sources and Links ...