A rendkívül kifinomult és magas mesterségbeli tudásról árulkodó barokk ebédlőszekrényt Moskovszky Éva haláláig (2010) őrizte az otthonában, legféltettebb kincsei között. A kulccsal záródó polcos szekrénytestben karéjos peremdíszű nürnbergi óntányérok lapulnak. A 18. század második felében készültek, ahogy az őket rejtő bútor is. Az almáriumnak is nevezett ebédlőszekrény 2012-ben, a Hetedhét Játékmúzeum megnyitásakor kerülhetett be az állandó kiállítás tárgyai közé, több más, szintén Groedel Dóra gyűjteményéből származó értékes darabbal együtt. A gyertyatartók és az asztalon található miniatűr kávéskészlet edényei ezüstből készültek. A korabeli sajtóhírek alapján megállapítható, hogy ez az ezüst babaszerviz szerepelhetett 1918-ban a Gyorssegély Auguszta-alap jótékonysági kiállításán, amely az arisztokrácia terített asztalainak művészetét tárta a közönség elé. A francia jellegű, három fiókos barokk komód szintén Groedel Dórától került a Moskovszky-gyűjteménybe. A rajta lévő sárgaréz ingaóra bécsi órásmester specialitása lehet, amely egy Fetz Eduard nevű megrendelő számára készülhetett a 19. század első felében. A komódon elhelyezett, 1707-es vörös bársonykötésű imakönyv különlegessége, hogy harminc évvel korábban készült, mint a Magyarországon fellelhető, legkorábbi mikrokönyvként számontartott Exercice du chrétien című, 1737-es kiadású mű. A Janka Gyula által összeállított Miniatűr könyvek bibliográfiája a Groedel-gyűjtemény 1707-ben Lipcsében nyomtatott könyvecskéjét valószínűleg azért nem szerepeltette, mert az magángyűjteményben lapulva nyilvánvalóan ismeretlen volt a bibliográfia összeállítója előtt.