A gyűjtemény valóban szétszóródott, hiszen a család 1945 után elszegényedett, tönkrement, vagyonuk szétaprózódott. A bárónő arra kényszerült, hogy gyűjteményének tárgyait apránként, darabonként eladogassa. Magángyűjteményekbe és külföldre került a gyűjtemény nagy része. Moskovszky Évát és édesanyját ismerték a műkereskedők és a műgyűjtéssel foglalkozó szakemberek. Szilárd Vilmos mutatta be őket a bárónőnek, az 1940-es évek végén. Akkorra már sok darab elkallódott a gyűjteményből. Groedel Dóra nehezen vált meg a tárgyaktól, de anyagi okok miatt nem volt más választása. Moskovszky Éva gyűjtőként könnyen átérezhette a bárónő fájdalmát, s talán ezért is fogalmazott így a már említett német folyóirat hasábjain: „Húsz év telt el a művészetkedvelő gyűjtő és szeretetreméltó hölgy halála óta, de soha nem felejtem el, hogy elmondjam a mi gyűjteményünk látogatóinak, hogy ez a bútor, ez a miniatűr tárgy, ez Groedel Dóra gyűjteményéből való.”