Életadó vizek - eltűnő vizivilág
A fokgazdálkodás a természettel való együttműködésre alapult. A folyók a sík területeken kanyarogva lerakják hordalékukat és természetes gátakat építenek. Amikor áradáskor megemelkedett a vízszint, átbukott ezeken a gátakon és mocsaras területek alakultak ki, mivel a víz nem tudott visszahúzódni. „Fokokat” alakítottak ki eleink, vagyis kis csatornákkal összekötötték a folyót és a gátakat, hogy biztosítsák a víz visszahúzódását. A kiáradó folyó a part menti mélyebb területeket elborította vízzel, megtermékenyítve a területet. Apadáskor a víz a fokokon keresztül vissza tudott húzódni a mederbe.
1: ártér, 2: természetes part, 3: övzátony, 4: fok, 5: tó 6:falu. (Molnár Sándor,2010)
A fokgazdálkodásnak köszönhetően halban igen gazdagok voltak ezek a területek. Az ártér sekély vizei kiváló ívóhelyet biztosítottak a halaknak, ahol tömegével jelentek meg. Elzárták a folyóba vezető utat előlük, azonban úgy, hogy rést hagytak a kisebb halaknak, az ivadékok visszatérhettek a folyóba, biztosítva a jövő évi halállományt is. A leívott, nagyobb halakat lehalászták le.
Az ártér számos haszonvételi lehetőséget nyújtott: gyümölcsösök, erdők, legelők, váltották egymást, a méhészet és a vízinövények felhasználása sokaknak adott megélhetést. Biológiai sokfélesége miatt a terület eltartóképessége nagy volt.
A fokok rendszeres karbantartást igényelnek, a faluközösségek nélkül nem lehet megfelelően gazdálkodni ilyen területeken. A törökök pusztítása és a háborús időszakok nem kedveztek a fokgazdálkodásnak. A napóleoni háborúk után a gabonakonjunktúra miatt megnőtt az igény az újabb szántóföldi termelésbe vonható földekre. A gabona szállításához a folyókat hajózhatóvá kellett tenni. Ez azonban csak egy szűk, földesúri rétegnek kedvezett, akik erdőket vágattak ki, ártéri területeket sajátítottak ki. Az 1840-es években kezdődő folyószabályozások során a fokokat betemették, a folyók kanyarulatait levágták, a mocsarakat, lápokat lecsapolták. Ezzel együtt fokozatosan szűkültek az életterek. Sokan földönfutóvá váltak, számos állat- és növényfaj megfogyatkozott, bizonyos területek pusztásodni kezdtek, a halak ívóhelyei eltűntek.
2021-04-03
Related Documents ...
Sources and Links ...
- Molnár Sándor 2011: Az ártéri gazdálkodás környezettörténeti szempontú vizsgálata két alföldi mintaterület példáján. Doktori (PhD) értekezés. SZTE Földtudományi Doktori Iskola, Szeged
- Andrásfalvy Bertalan 1973. A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest