A szerelemnek a hal is alá van vetve...
„A hatalmak hatalmának, mely hallgatást parancsol az éhségnek, elparancsolja a szomjúságot, az álmot, ellenállhatatlanul vonzza, hihetetlen akadályok legyőzésére serkenti, halálos tusára ingerli az éllények seregeit s minél magasabb a szervezetök, annál hatalmasabban: a hatalmak e hatalmának, a szerelemnek, a hal is alá van vetve! És amikor elindul, hogy kitöltse az élet mindenséget fenntartó, folyton megújító s éppen azért fönséges ösztönt, azt mondjuk: a hal ívik.” (Herman Ottó:1887)
Íváskor a halak a sekélyebb vizekre vonulnak. Jelenlétüket nyüzsgő madarak jelzik, akik halakra vadásznak és ikráikat fogyasztják. Ilyenkor érdemes vízre szállni a harcsáért, csukáért, pontyért, keszegért, őnhalért. A ladikban állva pásztázza a halász a vizet, hogy megpillantsa a halat és szigonyával lesújtson rá. Az ügyes szigonyos a hal nyakszirtjére, gerincének közepére céloz, hogy az egyből elpusztuljon. Ha ez nem sikerül, akár órákig tartó tusa is kezdetét veheti egy-egy nagyobb harcsával.
„Ha a fénysugár eltérő fénytani sűrűségű anyagok határán átlép, iránya megváltozik. Ezt a jelenséget fénytörésnek nevezzük. A víz és levegő határán mindig megtörik a fény, kivéve, ha éppen merőlegesen esik a vízfelületre.” Ezért van az, hogy a vízben máshol látszanak az élőlények, tárgyak.
2020-05-05