"Karó közta potyka..." Kisszerszámos halászati kiállítás online

A "köteles" halak

Hazánkban a 11-15. században virágzott a tokfélék halászata. A tok és a harcsa a „köteles halak” (öreghalak) közé tartozott, vagyis darabra számot kellett adni róla. A különlegesen értékesnek tartott vizát, sőregtokot és kecsegét éves oda-vissza vándorlásukkor fogták.

A 19. századra a túlhalászás következtében megritkultak, majd a vaskapui vízlépcső megépülése után - mivel nem tudtak többé feljutni a Fekete-tengertől a Duna középső szakaszára – teljesen eltűnt vizeinkből a sőregtok, a simatok, a vágótok és a viza. A tokfélék közül több faj a kihalás szélén áll. Értékes, finom húsuk és az ikrájából készített kaviár miatt túlhalásszák őket. Évek alatt válnak ivaréretté, nagyban csökkenti fennmaradási esélyüket, hogy gyakorta a még nem szaporodóképes állomány is a halászat zsákmányává válik. A vízerőművek, a megváltozott ökológiai körülmények csökkentik fennmaradásuk esélyeit. Mivel a vízfenékről szerzik táplálékukat, a nehézfém szennyezésnek fokozottan vannak kitéve. A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. században legalább 70%-kal fogyott és 13 tokfaj veszélyeztetett, kettő pedig a kihalás szélén áll.

A valódi tokfélék több mint 200 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában fejlődtek ki. Belső vázukat főként porcos elemek alkotják, és testüket kívülről öt sorban zománccal bevont csontlemezek, ún. vértek védik. Megnyúlt orruk jellegzetes profilt ad nekik. Fenéklakó életmódjukkal összefüggésben szájuk a fej alsó felén található, négy bajuszszál övezi. Farokúszójuk a cápákéhoz hasonló, úszó alsó és felső lebenye eltérő méretű és alakú. Valódi tokfélék kizárólag az északi féltekén fordulnak elő. Vándorló életmódot folytatnak, életük nagy részét tengerekben töltik, de szaporodásuk édesvízhez kötött, ezért jellemzően folyókba vándorolnak fel ívni.

2020-05-14

Related Documents ...

Related Objects ...

Kecsege (acipenser ruthenus) preparátum
(Rippl-Rónai Múzeum)

Hazánkban egyedül a kecsege maradt meg a 20. század második feléig halászható tokfélének, azonban annyira megfogyatkozott egyedszáma, hogy 2014-ben kikerült a fogható fajok listájáról. Ez a...

Harcsa (silurus glanis) preparátum
(Rippl-Rónai Múzeum)

Hazánk legnagyobb termetű ragadozóhala a lesőharcsa. Szinte minden olyan álló és folyóvízben megtalálható, ahol mélyebb, gödrös részek, kidőlt fák biztosítják, hogy napközben...