A halász csak akkor sikeres, ha ismeri a hal élettani és életmódbeli sajátosságait.

1887-ben hazánk egyik utolsó polihisztora, Herman Ottó A magyar halászat könyvében a hal biológiai sajátosságaira alapozva rendszerezte a halászati eszközöket. A”szerszámjárás” alapján 12 módot különböztetett meg, melyből kilencet használtak a "kishalászok". A „kisszerszámos” halászok eszközei könnyen szállíthatóak és olcsón előállíthatóak voltak.

REKESZTŐ HALÁSZAT:

A rekesztő halászat (varsa) a hal iránytartó tulajdonságát használja ki, vagyis azt, hogy a hal csak akkor változtat irányt, ha legyőzhetetlen akadályba ütközik. Az akadályt orrával végigtapogatva átbúvót keres . A rekesztő szerszám egyre szűkebb részek felé tereli a zsákmányt.

 

EMELŐ HALÁSZAT:

Az emelő halászat a halnak azon tulajdonságát használja ki, hogy sosem felfelé, hanem oldalirányban próbál menekülni.

KERESŐ HALÁSZAT:

A kereső halászat csontos kecéje  azon alapul, hogy a vízfenéken élő hal általában folyásiránnyal szemben áll és erre is próbál menekülni.  Éppen ezért a folyásirány mentén húzva a hálót az a hallal szemben jár.

VETŐ HALÁSZAT:

A vető halászat azért eredményes, mert a hal nem tud függőleges irányban gyorsan lesüllyedni, oldal felé menekül, nekiütközve a gyorsabban süllyedő hálónak.

TAPOGATÓ HALÁSZAT:

A tapogató halászat is kihasználja a hal oldalt menekülő tulajdonságát, illetve azt, hogy íváskor a sekély részekre húzódik.

HUROKVETŐ HALÁSZAT:

A hurokvető halászat a ragadozó hal zsákmányleséskor való feszült figyelmét vagy éppen azt az időszakot használja fel, amikor a hal alszik.

SZIGONYOS HALÁSZAT

A szigonyos  halászatnak  az íváskor a sekélyebb vizekhez gyülekező, vagy levegőért vízfelszínre jövő halak esnek zsákmányul.

JEGES HALÁSZAT, LÉKHALÁSZAT

A jeges halászat a halnak azon tulajdonságára épít, hogy télen a jég alá került légbuborékokat felkeresi.

HORGÁSZAT

A csalival való horgászat és a kuttyogatás is a hal táplálkozási szokásaira épít.