Türelemüvegek
A népi vallásosság sajátos tárgyai a türelemüvegek. A magyar népi kultúrában két foglalkozási csoport, a pásztorok és a bányászok körében volt népszerű a türelemüveg készítése. Divatja a 18. századtól adatokkal igazolható, ügyes kezű faragók egészen a 20. század derekáig készítettek türelempalackot, türelemmunkát. Vagy az üveg nyakán keresztül bedugott pálcák segítségével illesztették egymáshoz a palackban megformált jelenet apró alkatrészeit, vagy összecsukható formában, előre elkészítve betették és madzaggal kinyitották a kompozíciót.
A magyar hagyományban az álló elrendezés volt jellemző, különleges lakásdíszként használták a komód, sublót tetején. Gyakori téma az emeletekre osztott bányajelenet, de legtöbbször a népi vallásossághoz kapcsolódnak a türelemüvegek: templombelső oltárral, és Krisztus keresztje a két fő motívum.
A nagypénteki szenvedéstörténet különböző műfajú ábrázolásain (a szentképeken, szobrokon, és a türelemüvegekben is) gyakran megjelenik Krisztus fegyverzete, azaz kínzatásának eszközei, latinul az „arma Christi” motívuma. A kereszt mellett vagy Jézus sírjában, ravatala előtt a kalapács, a vasszögek és a harapófogó, a lándzsák, a létra, az INRI felirat, a töviskorona, a korbács alkotja a szenvedést érzékeltető, a híveket mélyen megérintő tárgycsoportot.
A Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteménye négy húsvéti témájú türelemüveget őriz, köztük egy félkész munkát, ahol az alkotó folyamatba is bepillantást nyerhetünk. Az üvegek Szűcs Sándor szendrői bányász, és Dulai Ferenc görömbölyi juhász munkái, mindketten a műfaj utolsó képviselői közé tartoztak a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. Mindkettőjüktől számos egyéb alkotás is került a múzeumba, Szűcs Sándortól egy maga faragta, több mint száz darabos népi játék (makett) gyűjtemény, Dulai Ferenctől pedig rangos pásztorművészeti tárgyak és családi emlékek találhatók a néprajzi tárban.
2020-04-08