A víz a húsvéti hagyományban: a vízszentelés és a nagypénteki hajnalvíz
A húsvéti szimbólumok sorában kiemelt helyet kap a víz. A katolikus egyházban a nagyszombati feltámadási liturgia része a vízszentelés és ezzel összefüggésben a keresztségi fogadalom megújíítása. Vízszentelésre nemcsak húsvétkor, hanem Vízkereszt napján (január 6.) is sor kerülhetett. A szenteltvíz a népi vallásosságban fontos szerepet kapott. A lakóházak bejáratánál, az ajtófélfán vagy a falon függött a szenteltvíztartó, amiben mindig volt szenteltvíz. Ez az apró kegytárgy változatos anyag- és formai gazdagságban készülhetett fémből, üvegből, porcelánból, mázas kerámiából. A szenteltvizes üveget mindig biztonságos helyen tárolták, mert év közben többször is szükség lehetett rá.
Dobosy László gyűjtése szerint amikor a templomi vízszentelésről hazaértek, „a család minden tagja ivott egy kortyot a szenteltvízből, hogy megvédje őket a torokfájástól. Utána a gazda minden helyiséget beszentelt vele, de beszentelte az istállót, ólakat, kutat is. A szenteltvíznek bajelhárító erőt tulajdonítottak, (…) megvédi az állatokat a rontás ellen, a fájó testrészt szenteltvízzel kenegették, (…) betegek gyóntatásakor is használták, a haldoklónak is adtak belőle.”
A víz, mint a megtisztulás és újjászületés szimbóluma, feltehetően jelen volt már a kereszténységet megelőző tavaszköszöntő rítusokban is. Erre utal a nagypénteki vízhordás, nagypénteki mosdás népszokása. Az állatok fürdetése, a kútról vagy patakról hajnalban hozott aranyosvízben, rózsavízben való mosdás mellett Gömörben a lányok fürdése is szokásban volt egészen a 20. század derekáig.
„A fürdést minden faluban meghatározott időponthoz (órához) köti a hagyomány. Vecseklőn éjjel 12 órakor elsősorban a lányok mentek le a patakhoz. Minden lány vödröt vitt magával. Amikor leértek, végigszaladoztak a patakban azért, hogy egész évben ügyesek legyenek, majd megmerítették a vödröt és hazamentek. Egyházasbáston nem fürödtek meg, csak vizet vittek a patakról. Igyekeztek minél előbb, minél korábban menni, hogy annál frissebbek legyenek majd. Néhány lány ilyenkor bevizezte a haját és fésülgette azért, hogy olyan hosszú legyen, mint a vízfolyás.”
2020-04-09
Sources and Links ...
- Dobosy László: Szokások és hiedelmek a Hangony-völgyben. Debrecen, 1989. (Gömör néprajza XIX.)
- Kotics József: Kalendáris szokások a Medvesalján. Debrecen, 1986. (Gömör néprajza III.)
- Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1989.