A húsvéti tojás (hímes tojás, írott tojás, piros tojás) a legismertebb népművészeti műfajok közé tartozik. Rituális és szimbolikus eredetű tárgy, amelynek napjainkban (a locsolkodás szokásának átalakulásával) a gyermekek megajándékozásában van szerepe. A hagyományos technikákkal és motívumokkal díszített hímeseket ma a népi kézművesek, népi iparművészek, népművész alkotók készítik. 

A Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteményében közel kétszáz darab hímes tojás található. A legrégebbiek az 1920-as évekből Mezőkövesdről származnak. A tojások díszítésében jellemző volt más népművészeti műfajok (karcolt faragás, hímzés) motívumainak használata. Mezőkövesden a szabadrajzú, térkitöltő, színes matyó rózsás hímzés virágai a tojásokra is átkerültek. A legszebbeket a hímzésmintákat előrajzoló íróasszonyok készítették, mint Kisjankó Bori, akinek több feliratos, datált alkotása is fennmaradt.

A gyűjtemény legszebb darabjai Bőcs községből származnak, Lengyel Gyuláné munkái az 1980-as, 1990-es évekből. A leggyakoribb piros mellett kék, sárga és zöld alapszíneken, karcolt technikával készített geometrikus növényi mintákkal díszített húsvéti tojásokat. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kiemelkedően gazdag a történeti Gömör vármegye területének tojásdíszítő hagyománya.