Pásztor egyéniségek Nagy-Miskolcon: Szabó József felsővárosi csordás, Dulai Ferenc görömbölyi juhász
Miskolc a második világháború után nyerte el mai nagyvárosi méretét és szerkezetét. 1945-ben és 1950-ben csatolták hozzá a szomszédos településeket és a környező falvakat, így jött létre Nagy-Miskolc. A falusias városrészek még sokáig őrizték a hagyományos népi kultúra elemeit, így az 1950-es években a múzeum néprajzosai értékes tárgyakat, fotókat, adatokat gyűjtöttek a pásztorkodásról is. A pásztorok életmódjában és hagyományaiban nagy szerepe van az alkotó egyéniségeknek, ezért több Miskolc környéki pásztort név szerint is ismerünk.
Szabó József, miskolc-felsővárosi csordás viseletét és felszerelését 1957-ben Bodgál Ferenc vásárolta meg a múzeum számára. A Felsőváros a mai Győri kapu városrész területén található, a lakótelepi házak építését megelőzően falusias környezetére a hagyományos mezőgazdaság, állattartás volt jellemző, egészen az 1950-es évekig. Szabó József volt a városrész csordása, azaz a legelőre tavasztól őszig naponta kijáró, esténként odahaza megfejt és a saját istállóban éjszakázó tehenek pásztora. A reggeli kihajtáskor és az esti hazahajtáskor trombitával, szarukürttel jelezte érkezését a gazdák számára. Ünnepi felszereléséhez tartozott míves tarisznyája, csontberakásos karikás ostora, fehér vászongatyája és inge-mellénye. A szabóságban készült, városi fazonú szövetmellényére saját maga varrt fel néhány pitykegombot, hogy kissé eredetibbé tegye ezt a polgárias viseletdarabot.
Szabó Józsefről tudjuk, hogy az 1950-es évekig járt karácsonykor koledálni. A koledálás szláv eredetű szó, ünnepi köszöntést és adománygyűjtést jelent, akár verses, akár énekes formában. Észak-Magyarországon a pásztorok karácsonyi köszöntésének hagyománya széles körben elterjedt. Azokat az állattartó gazdákat járták végig a pásztorok az ünnep alkalmából, akiknek egész évben az állatait vigyázták. A gazdák ilyenkor aprópénzzel, pálinkával, borral, süteménnyel ajándékozták meg a csordást, juhászt. A Palócföldön ennek a szokásnak Aprószentek napi vesszőhordás a neve, mert a pásztorok egy köteg veresgyűrűt (somfa vesszőt) visznek magukkal a köszöntéshez. A háziasszony a kötegből húzott vesszővel megveregeti a pásztor lába szárát, hogy a jószág friss legyen a jövő esztendőben.
Egy másik jeles pásztor, Dulai Ferenc családja a Heves megyei Istenmezejéről került a ruszinok lakta Görömbölyre. A később Miskolchoz csatolt faluban a községi juhnyájat is őrizték, de elsősorban saját állománnyal rendelkező "magatarti juhászok" voltak. Dulai Antal és Dulai Ferenc pásztorművészeti alkotásokat is készítettek, hagyatékuk három részletben került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe. Először Bodgál Ferenc 1958-ban, majd Cseh Zsolt 2001-ben, és Tóth Arnold 2012-ben gyűjtött a családtól, így a múzeum két tarisznyát, két ivócsanakot, több pásztorbotot és juhászkampót, egy dohányzacskót, egy sótartót és három türelemüveget őriz tőlük. A Dulai-féle juhászház és juhakol helyén épült később a görömbölyi református templom, ahogyan a helyi emlékezet tartja: a "juhok pásztorának" helyét a "lelkek pásztora" vette át.
2020-04-18
Sources and Links ...
- Gulyás Éva - Szabó László: Jeles napok. In: Bakó Ferenc szerk.: Palócok IV. Rítus és folklór. Eger, 1989, 303-460.
- Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása. Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, Debrecen, 2010.