Juhászkampó, kanászbalta, pásztorbot
A pásztorok jellegzetes munkaeszköze, és egyben foglalkozásuk jelképe is pásztorbot. Szent Vendel, a pásztorok és a háziállatok védőszentje is kalapban, tarisznyával, a kezében tartott bottal látható a 16-18. században népszerűvé vált ábrázolásokon. Észak-Magyarországon általánosan ismert volt a "fájdalmas bot", a sűrűn bütykös felületű, keményfából készült, vöröses színűre érlelt pásztorbot. A berkenyefa egyik változatából, barkócából készítették. Az élő facsemetét, a botnak kiszemelt fiatal ágat még lábon álló korában sűrűn bevagdosták, megsebezték. A sérült fakéreg görcsösen beforrt, ettől vált felülete szinte szabályosan bütykössé. A gyökérhez közeli végén vágták ki, ez lett a pásztorbot bunkós felső vége. Kivágását követően trágyadomb alatt érlelték, ettől nyerte jellegzetesen vörös színét. A barkócabotot önállóan is használták, de gyakran a vas, réz juhászkampó nyelének is ilyet használtak.
A kampós bot vagy juhászkampó a juhászok eszköze, ennek segítségével fogták meg a bárány hátsó lábát, amikor a nyájból kiemelték őket. Természetesen görbült faágat, vagy fából faragott kampót is használtak erre a célra, de sokkal általánosabb volt a kétrészes megoldás. Ritkábban szaruból, általánosan pedig fémből: kovácsoltvasból, vagy sárgaréz öntvényből készült kampót illesztettek a fa nyélhez. A juhászkampó készítése a hagyományos fémművesség önálló műfaja volt. A Borsod megyei Edelényben a Hodossy-család kovácsműhelyében a legősibb, hagyományos technikákkal, vasból és rézlemezekből készítették a pásztorélet szerszámait, csengőket, kutyapergőket, juhászkampókat, fokosokat, kolompokat és más tárgyakat. Hodossy Lajos (1892-1979), a Népművészet Mestere 1932-ben költözött Edelénybe, termékeit az egész országban vásárolták a juhászok. Műhelyét fia, Hodossy (Hodosi) Gyula vitte tovább, aki szintén elnyerte a Népművészet Mestere címet.
"Jellemző és különösen szép darabjai Észak-Magyarország pásztorművészetének a fokosok. Másutt hívják baltának, kanászbaltának, illetőleg csákánynak is. A fokosok fejét kovácsok készítették, a botra rendszerint a pásztorok tették,
s a díszítés is valószínűleg az ő kezüket dicséri. A fokosok nyelének keresztmetszete mindig ovális, ilyen a fokosfej fémkiképzése is, szemben a dunántúliakkal, amelyek hengeresek. A történelmi időkben volt fegyver, később az utazók kísérője, védőeszköze, illetőleg az erdőket járók, közöttük a pásztorok - jobbára a sertéspásztorok kísérője (innen a kanászbalta elnevezés is). Felső-Magyarországon a magyar és a szlovák juhászok is használták. Védett az erdei vadak és vadorzók ellen, legfontosabb szerepe mégis az volt, hogy ezzel húzta, tördelte le a pásztor a fák, bokrok gallyát, verte le a makkot, illetőleg szabadította ki az állatok beszorult lábát vagy fennakadt szarvát. Elhajítva 20-30 méterre is eltalálták vele a célt." (Szabadfalvi József: Pásztorművészet, 1997.)
2020-04-19