Szent György a katolikus kereszténység egyik kiemelkedő szentje, kultusza mind a görög, mind a latin rítusú egyházban Európa-szerte elterjedt. Legendájából a sárkányölő motívum a legismertebb, az ábrázolásokon is lóháton, páncélos lovagként, a lova lábánál tekergőző sárkányt legyőzve szerepel. A lovagok, fegyverkovácsok, katonák, vándorlegények, rendőrök és cserkészek védőszentje.

Április 24-hez számos hiedelem és népszokás kapcsolódik az európai folklórban. A magyarok boszorkányos gonoszjáró napként, egészségbiztosító mágikus cselekedetek napjaként is számon tartották. A legtöbb szokás az állattartással kapcsolatos. Ezen a napon hajtották ki a legelőre először az állatokat, és különféle rítusokkal (füstöléssel, vesszőzéssel, fürösztéssel, harmattal való meghintéssel) igyekeztek biztosítani egész évre a bőséges tejhozamot és az állatok egészségét.

Gömör megyében a Szent György napi kihajtás "minden alkalommal ünnepélyes keretek között zajlott le. Ekkor minden gazda maga hajtotta ki az állatait a legelőre. Előző nap a csordás végigjárta a falut. Azok a gazdák, akiknek az állatait őrizte, ilyenkor tojással, szalonnával ajándékozták meg, de megkínálták pálinkával és borral is." Általánosan elterjedt gömöri szokás volt, hogy "a gazdák csipkefagallyat vágtak, és azzal hajtották ki az állatokat tavasszal első alkalommal a legelőre. A csipkefagallyat az ólajtóban lefektették, mert ha azon hajtják keresztül az állatokat, akkor nem tudják őket megrontani a boszorkányok. Több gazda ilyenkor is megfüstölte az állatait karácsonyi morzsával, hogy ne vigyék el a hasznukat." (Kotics József: Kalendáris szokások a Medvesalján)

A Hangony-völgy falvaiban a pásztorok "reggel végigmentek a falun, és a csordás réztrombitával, a kondás pedig ökörszarvtülök kürttel jelezte a falunak a kihajtást. Tavasszal az első kihajtáskor a gazda is kiment, és délig kinn maradt, hogy segítsen az állatok összeszoktatásában. Délben, mikor hazaindultak, a pásztornak pénzt adtak, hogy jobban ügyeljen az ő marháikra." (Dobosy László: Szokások és hiedelmek a Hangony-völgyben)

A hagyományos elnevezések szerint a juhok csoportja a nyáj és pásztora a juhász. A naponta kijáró sertésnyáj neve csürhe vagy konda, rájuk a csürhés vagy kondás vigyáz. A tavasztól-őszig, vagy egész évben a legelőn tartott disznókonda pásztora volt a kanász. Az esténként hazajáró fejős tehéncsorda napi legeltetését végzi a csordás, míg a legelőn kint háló marhanyáj a gulya, és pásztora a gulyás. A lovak csapatát, a ménest őrző csikós pedig elsősorban az Alföldről ismert.