Sörfőzővíz

A sörben vízből van a legtöbb, ezért nagyon fontos a minősége. Csak olyan víz a jó, amely kevés ásványi sót és idegen anyagot tartalmaz, lágy, tiszta és szagmentes. Ezért a sörfőzdék és -gyárak olyan helyekre telepedtek, ahol volt megfelelő, tiszta víz. Ilyen volt München és Dortmund, a csehországi Plzeň (Pilsen) és Pesten Kőbánya. A minőséget lágyító és más előkészítő berendezésekkel lehet javítani.
A sörgyártás igen vízigényes, mivel a malátázáshoz, a hűtéshez és a tisztításhoz is kell víz. Ma a korszerű, takarékos eljárások jóvoltából 100 liter sör előállításához 5-9 hektoliter elegendő.

Malátapótló anyagok és speciális maláták

A maláta- és sörgyártásban pótanyagnak nevezik mindazokat a nyersanyagokat, amelyeket a maláta részleges helyettesítésére csíráztatás nélkül felhasználnak. Malátapótló lehet minden olyan anyag, amely keményítőt vagy magas cukorértéket tartalmaz. Ez lehet gabonaféle: árpa, cirok, kukorica, rizs vagy cukoralapú pótanyag: cukor, cukorrépa, cukorszirup.
Ezeket a speciális technológiával készített malátákat csak kisebb mértékben, adalékként használják, azért, hogy a sör színét, telt ízűségét, habzóságát vagy tartósságát befolyásolják.

A sörélesztő

Ahhoz, hogy a cukor alkohollá és szénsavvá váljon, az élesztő enzimjeire van szükség. Az élesztőgombák a természetben mindenütt előfordulnak. Mielőtt az ember megismerte a sörélesztőt, az erjedést penészgombákkal idézte elő. A dán Carlsberg sörgyárban Emil Christian Hansen (1842–1909) mikrobiológusnak sikerült 1881-ben tökéletesített sörélesztőt létrehozni. A sörélesztők két jellemző fajtája az alsó- és a felsőerjesztésű. A porter sörökhöz speciális porterélesztőt használnak. A sörélesztő befolyásolja a sör karakterét. A ma használt sörélesztők értékes fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat (pl. B-vitamint) tartalmaznak.