Ez sör!

IV. A sörfőzés kezdetei

Hogy mikor kezdett az ember sört főzni, nem tudjuk pontosan. 1978-ban a Kék-Nílus völgyében 7000 éves, cirokból készült sörlelet került elő, 2002-ben pedig az észak-kínai Jiahu (Csiahu) tartományban 9000 éves rizssört találtak, amelyhez mézet, szőlőt és galagonyát adtak. Egyes kutatók a sumereket tartják a legősibb sörkészítő civilizációnak, a legtöbb forrás azonban az ókori Egyiptomból származik. Ők még nem főzték, hanem normál hőmérsékleten erjesztették a sörcefrét. Kr. e. 1800 körül már erre a célra tenyésztett élesztőgombákat használtak. A mediterrán civilizációkban a sör szerepét a bor vette át. A sörkészítés hagyománya a hűvösebb vidékeken élt tovább, ahol a szőlő nem terem meg. Írország és Anglia területén a Kr. e. 6. századtól készítettek sört, az ókori germán törzsek pedig már üstökben főzték.

A honfoglalás korát megelőző magyar italkultúra kapcsán sokaknak a kumisz jut eszébe mint a sztyeppei népek emblematikus itala, pedig a sört is szerették. A vándorló életmód a két-három év alatt termőre forduló szőlő termesztését teljesen kizárta, míg a rövidebb tenyészidejű gabonák, mint az árpa és a köles, kitűnő alapanyagul szolgáltak.

 A sztyeppei sörkészítésre utal egy 10. századi volgai bolgár eskü szövege: „Addig lesz közöttünk béke, amíg a kő úszni fog, s a komló alámerül.” Az idézet alátámasztja azt a feltevést, hogy az italt a nomád népek forró kövekkel melegítették, és az előző ezredfordulón már használtak komlót.

A letelepedő magyarságnál a sörkészítés egy ideig őrizte keleti vonásait, de gyorsan terjedtek a nyugati módszerek is.

2018-03-10