Ez sör!

VI. „Az ser gazdák” története Kunszentmártonban

Kunszentmártont a 18. század elején jászok telepítették újra. Földrajzi fekvése és a Körösön létesült átkelő miatt alkalmasnak tűnt serház alapítására. A sörfőzés jó üzletnek bizonyult, de befektetési igénye is jelentős volt. Az első serfőzők saját költségükön építették fel a serházat 1733-ban. A serfőzési jogért tetemes összeget (árendát) kellett fizetni a város számára. A 1819. században a sörház tulajdonjoga főleg örökléssel szállt tovább. Így esett, hogy a sörházat 23 évig üzemeltető Weiszpocher Mihály lánya, Katalin 1760–1793 között három serfőzőnek is a felesége volt. 1803-tól nagykorúvá vált fia, Greifel György működtette tovább az üzemet, 1830-ig.

A folyamatosan bővülő és fejlődő serház mellett 1754 és 1775 között rév működött, ami folyamatos vendégkört biztosított, és az itt átjáró német katonaság fogyasztására is számíthattak. A sörház hosszú ideig kismértékű italmérési joggal is rendelkezett, a helyi kocsmárosok nagy bánatára.

Jellemző, hogy a térség sörházai mind a folyóparthoz, az átkelőkhöz közel, a település házaitól távol álltak, aminek tűzvédelmi, gyártási és üzleti okai is voltak. A sörkészítéshez sok víz kell, amit a legegyszerűbben a folyóból vagy a 2-3 méter átmérőjű gémeskutakból nyertek. 

A serfőzők között a 18–19. században német, stájer, görög és zsidó származásúakat is találhatunk. Az alföldi sörfőzés nyugati kapcsolataira utal, hogy Jászberénynek azt a részét ahol a sörház üzemelt, Gambrinusról, a sör királyáról nevezték el. A 18. század elejétől Szolnokon is a német hagyományok alapján folyt a sörfőzés, a nedűt a helyi német helyőrség is lelkesen fogyasztotta. Hajdúböszörményben 1797-ben Brezina Vencel cseh sörfőző működött. Martfűről is vannak adatok sörfőzésről, aminek szlovák hagyományai lehettek, itt ugyanis Kiskőrösről érkező evangélikus szlovákok települtek le 1718-ban.

A mezővárosi parasztságot a mai napig főleg borivónak tartják. De az 1745-ös kunszentmártoni sörcsaplárosi számadások szerint a kocsmában sörből is közel annyi került a poharakba, mint borból (évente 35.828 liter). A sör 19. századi töretlen népszerűségére utal az is, hogy az 1832-ben a városban működő 6 kocsmából az egyikben kizárólag sört és pálinkát árusítottak.

A 19. század közepétől az egyre erősödő fővárosi gyáripari sörfőzés, valamint a közlekedési hálózat fejlődése a kisebb sörházak alkonyát jelentette.

2018-03-14

Related Objects ...

Fedeles söröskorsó
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Kék-fehér mázas kerámia söröskorsó, felnyitható fém fedővel.

Fedeles söröskorsó
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Virágmintával díszített kerámia söröskorsó, felhajtható fém fedővel.

Fedeles söröskorsó
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Habán stílusú kerámia, hasas söröskorsó fém fedéllel. Évszám: 1671.

Fedeles söröskorsó
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Habán stílusú, díszített fedeles söröskorsó, feltámadt Isten báránya motívummal.

Fedeles söröskorsó
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Habás stílusú, díszített fedeles söröskorsó. Évszám: 1662.

Fedeles söröskorsó
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Egyenes falú, geometrikus mintákkal díszített, fedett ón söröskorsó.