VII. A hazai ipari sörgyártás megindulása
A 19. század közepe táján sorra jelentek meg az országban azok a német, cseh és magyar befektetők, akik a korábbi, kisebb sörfőzőházakat felvásárolva és modern technológiákat alkalmazva elindították a hazai sörfőzést az ipari termelés útján.
1843-ban az Évi Pesti Serrendtartás sörvám fejében még mindenki számára biztosította a sörfőzés jogát. A müncheni Schmidt Péter ennek alapján nyitott sörfőzőházat az Üllői úton 1844-ben, majd Kőbányára települt, ahol az előző évszázadok alatt kibányászott kövek helyén egy csaknem 30 km hosszú pincerendszer várta, hogy a magyar sörgyártás központjává váljon. Tüköry József is ide szállította sörét ászokolni Újlipótvárosból. 1855-ben társultak, és megalakították a Kőbányai Serház Társaságot, amely később Dreher Antalé lett. A schwechati sörgyár tulajdonosa, Dreher Antal 1862-ben Perlmutter Jakab Kőbányai Serházának megvásárlásával eresztett gyökeret Kőbányán. Egy másik kőbányai cég, Barber Ágoston és Klusemann Károly cége 1867-ben alakult Első Magyar Részvényserfőzde Rt.-vé a Jászberényi úton. Egyik részvényesük, a svájci Haggenmacher Henrik 1867-ben megvásárolta a Frohner család sörüzemét Promontoron, Budafok déli részén, és ott építette fel a Haggenmacher Sörgyárat. 1892-ben sorakozott fel melléjük ötödiknek a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., melyet Tószeghy Freund Vilmos terménykereskedő és befektetőtársai alapítottak a Maglódi úton. Az alapítók között volt a Leszámítoló és a Pesti Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank is.
A filoxéravész nyomán a borvidékek kétharmada elpusztult, a bor ára megemelkedett. Ezt az izmosodó magyar söripar kiaknázta. A századelőn az említett 5 nagy budapesti gyár adta a sörtermelés 90%-át, dacára annak, hogy 1905-ben mintegy 90 sörgyár működött, köztük olyanok, mint a soproni, a nagykanizsai vagy a pécsi. Termelésük 15 év alatt duplájára nőtt, az 1910-es évekre elérte az évi 3,2 millió hektolitert. A fejenkénti átlagos sörfogyasztás 16 liter/fő volt évente. Az 1888. évi XXXV. törvénycikk négy kategóriába sorolta a szeszesitalokat: bor, gyümölcsbor, sör és égetett szeszes italok, ami jelzi a sörfogyasztás jelentékenyebbé válását. A sör hektoliterje után két forint italmérési adót kellett fizetni. Az 1892. évi XV. törvénycikk azt is rögzítette, hogy a sör után járó italmérési adó „a sörfogyasztási adóval egyesíttetik” söritaladó néven.
2018-03-10