A 2. világháború után sörgyáraink is komoly gondokkal küszködtek a sérült épületek, az alapanyag- és szakemberhiány miatt. Az 1945 és 1948 közötti átmeneti állapotot termelési nehézségek, sörhiány és gyenge minőség jellemzi. Az első évek az épületek rendbehozatalával, a technológia korszerűsítésével, a malátagyártás újraindításával teltek.

Az 1948-as államosítás során a sörgyárak nemzeti vállalatokká egyesültek. A Dreher Sörgyárat összevonták a Polgári Serfőzdével, és megszületett a Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat. A korábban a Kőbányai Polgári Serfőzde tulajdonában lévő soproni gyár Soproni Sör-és Malátagyár néven folytatta működését. A harmadik nemzeti vállalatot a Pécsi Pannónia Sörgyár névre keresztelt Pécsi Pannónia Serfőző Rt.-ből hozták létre.

A nagykanizsai Király Serfőzde a 2. világháború után leállt. Állami tulajdonban nyitották újra 1956-ban, a Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat részeként.

A három országos vállalatot 1959-ben Magyar Országos Söripari Vállalat néven összevonták. 1971-ben újabb átszervezés következett, a gyárak a Söripari Vállalatok Országos Trösztjének kötelékében viszonylagos önállóságot kaptak. A három vállalat mellé negyedikként sorakozott fel 1973-ban a bőcsi Borsodi Sörgyár.

Az államosított gyárakban a legfontosabb szempont a termelés növelése, az általános sörhiány leküzdése volt. A Kinizsi és a Kőbányai világos szinte egyeduralkodóvá vált. A világos választékot a Hungária, Rocky Cellar, Mátyás, Zsiráf, Alpesi, Bástya, Pannónia és Borsodi egészítette ki. A barna sörök – Nektár, Porter, Bak, Alpesi, Borsodi Barna és Rákóczi – ritka különlegességnek számítottak.

A vállalatokhoz szikvíz- és üdítőital-részlegek is tartoztak. Nagykanizsán palackozták a Fonyódi ásványvizet, és az üzemek 1981-től licensz alapján Pepsi Colát is gyártottak.

1981-ben a Söripari Tröszt megszűnt. A gyárak önállósodtak, a választék licensz alapján gyártott külföldi sörökkel bővült. A rendszerváltás előtt Kanizsán Holstein, Sopronban Steffl és Fassl, Pécsen Gilde és Gold Fassl, Kőbányán pedig Tuborg sört kezdtek gyártani.

Az 1980-as években két új gyár is indult. 1983-ban alapították a Komárom megyei Sörgyár Rt-t. Bérpalackozó üzemként működött, később licensz alapján Kapsreiter söröket gyártott. Saját márkákkal is megjelent: Talléros, Fregatt, Matróz és Aranytallér néven gördültek le a palackok a komáromi gyártósorról.  1985-ös alapítású a martfűi Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt., amely később a soproni gyárral egyesült.