Az 1970-es évek elején a negyedik ötéves terv új ipartelepítési koncepciót vázolt fel: a könnyűipar és az élelmiszeripar fejlesztését. Az egyik legfontosabb beruházás a Miskolc melletti bőcsi sörgyár felépítése volt, amely 3 megye sörellátását volt hivatott megoldani. Ez lett a korabeli Magyarország ötödik sörgyára (és az ország ötödik Pepsi-Cola üzeme). A 88 hold alapterületű beruházással több célt kívántak elérni. A legfontosabb az volt, hogy a több mint 1000 embert (zömmel nőket) foglalkoztató üzem helyben, a helyiekkel, a helyieknek és helyi alapanyagok felhasználásával termeljen. Az előállított sört pedig nemcsak itt, hanem 6 kelet-magyarországi városban is tervezték palackozni. A hevesi és borsodi termőföldeken folyó árpa- és komlótermesztéssel a termelőszövetkezeteket, a gyár ipari szennyvizére épült öntözőteleppel pedig a kertészeteket segítették. Az első tervekben felmerült, hogy az 1958-ban felfedezett Borsodi ásványvíz legyen a bőcsi sör alapanyaga. A gyárépítés kezdeti problémái miatt ez nem valósult meg, az összes vízszükségletet (napi 5000 köbmétert) a közeli Hernád folyóból nyerték. Az első szakembergárdát Kőbányára küldték megtanulni a sörkészítés tudományát. Már ekkor eldőlt, hogy termékeiket Borsodi Kinizsi, Borsodi Világos és Borsodi Barna néven hozzák majd forgalomba.

1972-ben indult a gyár építése, a tervezett átadás azonban jócskán megkésett. „Ha egyszer elkészül, az ország legmodernebb ilyen jellegű létesítménye lesz – örvendezett a korabeli újságcikk. A főzőházi automata az egyik újdonság. A sörfőzés nem kézi, hanem távvezérléssel, irányítással és szabályozással történik. A másik: a zárt erjesztéses technológia.” Az első főzés november 30-án készült el. Decemberben pedig már egymást érték a reklamációk. Ugyanis konstrukciós hibák, beállítási hiányosságok, s egyéb okok miatt az üzletekbe savanyú, romlott, úgynevezett döglött sör is került… A gyár teljes átadásának legutoljára módosított határideje 1972. december 31. volt. A Bőcsi Sör- és Malátagyár termelési terve optimista volt: naponta 3000 hektoliter sör eladását tervezték, amit a nyári csúcsforgalom idején napi 5000 hektoliterre bővítenek. Az év második félére időzítették a Mátyás sörhöz hasonló, pilzeni típusú sör készítését, és karácsonyra újdonságnak szánták a Rákóczi barna sört. A tervek bejöttek. 1976-ra a sörfogyasztás gyors növekedése szükségessé tette a bővítést, már a komáromi sörgyár is borsodi malátát használt. 1982-ben megjelent a diabetikus világos sör, amelyet először a Bőcsi Sörgyár készített. Az 1991-es privatizációkor a borsodi a hazai piac második legnagyobb, 28%-os részesedéssel bíró sörgyára volt.