XIII. A szocialista munkásital
Az államosítással nemcsak a termelési struktúra, hanem az italról alkotott (irányított) közvélekedés is megváltozott. A kapitalista gyártulajdonosok gonosz kizsákmányolókká lettek. A sör – részben a jelentős sörgyári munkássztrájkokra emlékezve, részben a szocialista állammodell képébe szervesen illeszkedve – megint a munkásság italaként jelent meg. Bár alkoholt tilos volt reklámozni, a rendszer inkább a sörfogyasztást propagálta, csak hogy ne a veszélyesebb röviditalok presztízse növekedjen. Ráadásul hatóságilag meghatározták – persze csökkentették – a sör szesztartalmát, cserébe viszont nőtt a malátatartalom.
Sörgyári munkásnak lenni kiváltság volt. „A sör a nép itala” képzethez dicsérni kellett a gyárakat is. Az 1950-es évek napilapjai hetente cikkeztek arról, hogy a Kőbányai Sörgyár milyen népjóléti beruházást hajtott végre. „A sörgyárak vízzel és árammal látták el a környező városrészek nélkülöző lakosságát.” (Szabad Nép, 1948. május 15.) „A Kőbányán épülő új lakások fűtésénél alkalmazzák először Magyarországon a távfűtést, amelyhez a környéken lévő sörgyárak fáradt gőzét használják fel…” (Szabad Nép, 1950. március 18.)
Az 1960-as évektől a parasztság sörfogyasztását is igyekeztek serkenteni. A téeszesítést és a háztáji rendszer megszilárdulását követően számtalan történet szól a mezőgazdaság és a söripar együttműködéséről. A környékbeli TSz-ek öntözőberendezéseit például a kőbányai sörgyár dolgozói hozták létre, cserébe a gazdák friss gyümölccsel látták el a gyár dolgozóit és családjaikat.
Egy-egy gyárnak regionális szerepet szántak. Ez együtt járt új üzemek felállításával is, a cél az volt, hogy maximum 3 megyét egy helyről lássanak el. Exportról szó se volt, az elérendő cél az itthoni szükséglet maximális kielégítése. Az előre vállalt normát illett túlteljesíteni, hogy a sörtermelés idényjellege megszűnjön. A sörárakat maximalizálták, központilag határozták meg, mennyiért adható a világos, a barna sör pohara és korsója. Egyre gyakoribbá vált a betétdíjas, üveges kiszerelés, sőt megjelent a másfél literes családi üveg is.
Ha hihetünk a korabeli statisztikáknak, 1938-hoz képest a fogyasztás az 1960-as évekre hét és félszeresére nőtt.
2018-03-10