XIV. Sörtároló eszközök
Söröshordók
A sör tárolására használatos eszközök az idők során sokat változzak. A hordós sör ősi tárolóeszköze a bükk- és tölgyfahordó volt, melyet aztán az 1950-es években az alumínium és rozsdamentes acél hordók szorítottak ki. Ezeket az 1930-as években kezdték gyártani, és mivel a fahordókban könnyebb a sör minőségének kedvező, állandó hőmérsékletet tartani, mint fém társaikban, ezért csak lassan hódították meg a sörgyárakat. A döntő érv mellettük könnyebb tisztíthatóságuk, illetve alacsonyabb előállítási és használati költségük volt. Az 1970-es években terjedtek el a ma is használatos KEG-rendszerű hordók. A keg angol kifejezés, jelentése: 5-10 gallonos hordó (1 gallon: 4,534 liter). A töltésre, ürítésre és mosására szolgáló szelepcső, a fitting a hordó aljába épített.
Ma a gyárak készítenek 5 l-es kiszerelésű fa vagy alumínium partihordót is, hozzátartozó csapoló eszközzel együtt.
Sörösüvegek
A sörösüvegek megjelenése előtt leggyakrabban kőedényből vagy porcelánból készültek a palackok, melyeket agyagtömítéssel vagy parafával dugaszoltak be.
Sörtárolásra üvegpalackot a 17. század óta használnak, de a technológia drágasága miatt a palacksör még a 19. században is különleges terméknek számított, csak a 20. század elejétől válik igazán jellemzővé. A palackok mérete és alakja, valamint a lezárás módja is változott az idők során: a 20. század elején még főleg parafa- és csatos porcelándugóval zárták le az üveget, ma már zömmel koronadugó zárásúak, de csatos kivitelben is készülnek.
Az 1880-as években megjelent az úgynevezett sörszifon. Ezek 2 literes kiszerelésű, zöld vagy barna színű üvegek voltak, fém fogórésszel és csatos porcelán zárral ellátva. A palackokat sörgyárban, vagy kereskedőknél és vendéglőkben töltötték.
Sörcímke, palackcímke, etikett
Az üvegpalackok általánossá válásával párhuzamosan terjedt el a címke használata is, előtte öntött feliratokon tüntették fel a palackon a gyártó nevét. A 19. század elején nyomtatott címkék még az akkori nyomdaipari technológiának megfelelően egyszínűek voltak. Mindennapivá a század végén váltak, ezek jellemzően már többszínűek.
A sörcímke mellett megjelent a nyakcímke és a zárószalag is, amely megakadályozta a palack illetéktelen kinyitását.
Sörösdoboz
Az első kísérleti sörös bádogdobozt az Anheuser-Busch és a Pabst amerikai sörgyárak készítették 1929-ben. 1933-ban doboztöltő gépet is készítettek, mely meghozta az áttörést, a dobozos sör az amerikai piacon pár év alatt elterjedt. Európában is tettek kísérleteket bevezetésére, de tömeges elterjedése csak az 1960-as évekre tehető. Magyarországon ennél is később, csak a ’80-as években vált széles körben ismertté a dobozos sör.
A doboz kialakítása az évtizedek alatt sokat változott. 1964-ben Dortmundban, az Interbrau kiállításon mutatták be először a tépőzáras sörösdobozt, 1971-ben pedig megjelent a doboz szegélyes kialakítása is.
2018-03-15