"és mondta, éjszakáról éjszakára..."
"Ha már mindenképp meg kell történnie, ne kényszerből, hanem saját akaratomból történjék."
Seherezádé Sáhriár (perzsául: شهريار, Shahryār) király ezerkettedik felesége volt, akit férje – az előző ezeregy feleséghez hasonlóan – ki akart végeztetni. Hogy a kivégzést elhalassza, Seherezádé 1001 éjszakán át mesélt neki.
Az Ezeregyéjszaka meséinek két főszereplője Seherezádé és Sáhriár szultán.
Amikor a szultán az asszonyi hűtlenséggel szembesült (más változatokban nem nyerhette el annak szívét, akit megszeretett), elhatározta, hogy szörnyű bosszút áll az asszonyokon. Minden nap feleségül vett egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztetett.
Végül a vezíre már nem talál több lányt a birodalomban. Ekkor Seherezádé, a vezír lánya ajánlkozott menyasszonynak. A nászéjszakán elmondott egy mesét a királynak, de nem fejezte be, így kényszerítette a kíváncsi Sahriárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka, amint befejezte a mesét, elkezdett egy másikat. És ez így folytatódott ezeregy éjszakán keresztül. A változatoknak eltérő befejezésük van, de mind megegyezik abban, hogy Sahriár megkímélte Seherezádé életét.
Seherezádé életbenmaradásának a titka tulajdonképpen az volt, hogy felkeltette a király érdeklődését és fenn is tudta tartani.
2020-05-19