Gróf Forgách III. Antal egyetlen fiát, Bélát 1860-ig házi tanító nevelte, majd Keszthelyre járt elemi iskolába, ezután középiskolai tanulmányait Kalksburgban, Bécsben, Magyaróváron és Pécsett végezte. 1869-ben a cattaroi kadetiskolába került, ahol részt vett a novemberben kitört dalmát és montenegrói felkelés leverésében. Az angol, a francia, az olasz és a német nyelv mellett a siket jelnyelvet is megtanulta, sokoldalú művészi és műszaki tehetséggel is megáldott ember volt. Kitűnően zongorázott, orgonázott és cimbalmozott, de zeneszerzőként is tevékenykedett. Rendszeresen fellépett műsoros esteken, kedvelt alakja volt a művészvilágnak.

Sokoldalúságát bizonyítja, hogy számos szabadalomra benyújtott és elfogadott műszaki találmánya volt: kerékpár támasz (1896), zsebben hordható esernyő (1911), kombinált szó- és számjelzáró szerkezet. 1875-ben a Magyar Királyi Természettudományi Társulat tagjává választották.

Az 1910-es években Forgách Béla feleségével és fiával már Keszthelyen, egy polgári lakóházban élt. Unokatestvérének, Forgách IV. Károlynak (1840-1900) a fiával, V. Károllyal (1880-1947) az első világháborús sebesült katonák segélyezése érdekében koncertkörutat és jótékonysági estélyeket szerveztek. 40-50 hangversenyen Forgách Béla a dalait zongorán kísérte. 1916 év végére mintegy 10.000 korona adomány gyűlt össze.

1917-ben így írtak Forgách Béláról: „Őszinte elismeréssel adózunk gróf Forgách Bélának, a művészest szervezőjének, rendezőjének és részesének ezért az igazán nagy műélvezetért és bizonyára hálatelt szívvel emlékeznek meg róla azok a szerencsétlen embertársaink is, akiknek szomorú sorsán a művésziest tiszta jövedelme enyhíteni fog.”

Forgách Béla 1940. október 6-án 90. életévében hunyt el.