A város vezetői március 23-án felszólították hivatalosan a város lakosságát, hogy „saját ’s hazátok szabadságát ’s jóllétét biztosító nemzeti-őrsereg eszméjét tegyétek magatokévá, ’s tartsa hazafiúi szent kötelességének minden rendű és rangú becsületes lakosa e’ városnak, nevét az e’ czélra megnyitott aláírási ívre beírni”. 3 nap múlva már csaknem ezren aláírták a jelentkezési ívet. Jellemző volt a felfokozott lelkesedésre a nemzetőrség ügye iránt, hogy a hirdetmény nyomtatója, Szilády Károly, mivel rossz hallása miatt hadra nem volt fogható, ezért a nyomtatványok díjtalan elkészítésével támogatta a forradalom ügyét. A nemzetőröket május 21-én ünnepélyes keretek között feleskették, a több mit 2000 főnyi egységben a város szinte minden társadalmi rétege képviseltette magát, mondhatni valódi nemzeti egység jött létre.

A június végén kitörő délvidéki harcokban játszottak szerepet az ekkor verbuvált nemzetőrök, a közös kiskőrösi táborban kellett gyülekezniük, táborba szállásukhoz Gömöry Frigyes kecskeméti nemzetőr még dalt is írt. A harctérre vonulva Újverbász mellett állomásoztak, a hadi cselekményekben támogató szerepet játszottak. A nemzetőrség hosszabb távon ugyan nem volt alkalmas reguláris hadi feladatok ellátására, mégis fontos szerepet játszott a forradalom korai szakaszában. Számos nemzetőr csatlakozott később önkéntesként a honvédsereghez, mondhatni a nemzetőrség lett sokuk „előszobája” a honvédséghez.