A régi kecskeméti családba 1818-ban született Szappanos István 1841-ben végezte el a kecskeméti jogakadémiát, majd a városban praktizált ügyvédként. Előbb városi aljegyzőnek, 1848-ban tanácsnoknak választották. Az első nemzetőrökkel vonult a Délvidékre, több levele is fennmaradt ebből az időszakból, melyeket leendő feleségének és anyósának, Ferenczy Klárának és Balásfalvi Kiss Judit asszonynak írt a hadjáratból, hol „a’ hadi legkeményebb szolgálatokban, az ellenséggel szemközt” állt helyt. Augusztus elején hazatért a kecskeméti kontingenssel, később komolyabb harci tevékenységben nem vett részt, 1849-ben össze is házasodtak kedvesével. A kiegyezés után városi tanácsnok, majd országgyűlési képviselő is lett a függetlenségi párt színeiben, 48-as pártállását 1917-es haláláig megtartotta.