1848 szeptemberében nyilvánvalóvá vált, hogy a császári udvar nem kér a magyar függetlenségből, biztatására Jelasics horvát bán megtámadta Magyarországot. A honvédsereg felállításához szükséges verbuválás céljából szeptember 24-27 között Kossuth toborzókörútra indult a Duna-Tisza közére. Feleségének így számolt be kecskeméti szerepléséről: „Kecskeméten országos vásár volt, kimentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szóllottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkelnek velem a hazát megvédeni. Oly jelenetet sosem láttál. Miként csókolták ruhámat, s vitték proclamátioimat minden felé.” Kossuth Hajagos Illés polgármestert kormánybiztossá nevezte ki és rendelkezett a népfölkelők megszervezéséről, akik szeptember 27-én már a polgármester vezetésével indultak is a Pest alatti táborba.

A szeptember 29-i pákozdi csatában 317 önkéntes kecskeméti nemzetőr vett részt, majd a további hadjáratban is közreműködtek, többségük a feldunai hadtestbe került, harcoltak a tavaszi hadjáratban és Klapkával tették le a fegyvert Komáromban, tehát végigharcolták a szabadságharcot. Köztük volt Lestár Péter, a város 1880-1896 között hivatalban lévő híres polgármestere, aki ügyvédi sorból állt önkéntesnek és Gömöry Frigyes városi tisztviselő, mindketten a 71. zászlóaljból szereltek le századosként. Lestár Péter halála után özvegye számos szabadságharcos emléktárgyat ajándékozott a frissen alakuló múzeumnak, melyekből máig megmaradt egy 71. zászlóalj feliratú nemzetiszín szalagdarab.