Kecskemét az 1849-es harcokban
A főváros 1849. januári elvesztése és az osztrák hadtestek bevonulása majd ellátása mind nagyobb terhet rótt Kecskemétre. A Duna – Tisza köze a császári és a magyar sereg közé szorult, emiatt a kápolnai ütközetig a császári hadak rekvirálásait, kvártélyozását volt kénytelen tűrni az itt élő lakosság. Kecskemét 1848-ban mind a gazdaság, mind az emberanyag tekintetében komoly részt vállalt a szabadságharcban, a császári hadtestek túlzó követeléseinek már igen nehezen tudott eleget tenni. A császárhoz való hűtlenség címén, egyfajta bosszúként, az ide érkező Jelasics bán naponta 22 ezer adag kenyeret rendelt a várostól, ami oly túlzó követelés volt, hogy a horvát katonák a lovaikat kenyérrel etették, sőt a sáros utcákon a kenyérből építettek járdát.
Március 26-tól kezdve, a tavaszi hadjárat beindulásával, ismét megjelentek magyar katonai egységek Kecskeméten. A honvédség kívánalmait a gazdaságilag megrokkant város elhivatottan igyekezett teljesíteni, a tavaszi hadjárat támogatására még 3000 főnyi népfelkelőt is a ceglédi táborba vezényeltek, azonban későbbi harcokban nem vettek részt. Kecskemét szerepvállalása a tavaszi hadjáratban merőben támogató jellegű volt, egy alkalommal sebészeti eszközöket is kölcsönöztek a cibakházi tábori kórháznak. A tavaszi hadjárat sikerei hatására kimondott magyar függetlenség május 10-i ünnepén Kecskemét már nem tudott az egy évvel korábbi lelkesedéssel ünnepelni. A háborús terhekkel teli év rányomta bélyegét a lakosság hangulatára, az ünneplés hazafias hangulatban, de megfáradva telt, ahogy Hajter József fogalmazott kézzel írt naplójában: „e biz nem volt örömhöz hasonló ünnep”. A kormány általános mozgósítást rendelt el, Horváth Döme ügyvéd mozgó szabadcsapat szervezésébe kezdett, melyre a „Fegyverre polgárok’” címmel, Hajagos Illés által jegyzett nyomtatvány hívta fel a figyelmet.
Az orosz cári csapatok belépése a szabadságharcba gyors összeomláshoz vezetett. Az utolsó nagyobb hadtest, Perczel Mór 20 000 fős seregrésze július végén táborozott a városban, őket pár nap múlva már a „muszka tábor” követte. Az osztrák sereg főparancsnoka Haynau táborszernagy a kecskeméti plébánián rendezte be ekkor főhadiszállását, innen címezte rendeleteit a meghódított országrészek lakosságának, megfenyegetve mindenkit: „Óvakodjatok a felkelés és lázadástól”. A világosi fegyverletételt követően már csak osztrák csapatmozgások érték Kecskemétet, ám jóval szomorúbb látvány is feltűnt: a városon keresztül terelt magyar hadifoglyok tömegei.
2020-05-25