Eötvös Loránd a fizikusi doktori diploma megszerzése után 1871-től tanári állást vállalt a Pesti Tudományegyetemen, amelyet az egyesítés után, 1873-tól már Budapesti Tudományegyetemnek neveztek.

A hallgatók számának intenzív növekedése, valamint a magyar tudományos képzés és a nyugati tudományos képzőhelyek színvonalához történő felzárkózás igénye megkívánta, hogy a régi, az egyetem számára kiutalt városi épületek helyett kimondottan az egyetemi oktatás és kutatás számára tervezett épületek készüljenek. A 19. század folyamán, főként a század második felében, nagyarányú építkezések kezdődtek meg, az egyetemek felügyeletét az 1867-es kiegyezés után ellátó vallás- és közoktatásügyi minisztérium javaslatára és támogatásával.

A jelenleg Trefort-kertnek nevezett campus kiépítése Eötvös József miniszter tervezete alapján 1868-tól kezdődött meg egy természettudományos képzési központ kialakítása érdekében. A kivitelezés jelentős része, valamint számos bővítés Trefort Ágoston (1817–1888) miniszter nevéhez köthető; az egyetem gyors növekedése következtében az Egyetem téri főépületből folyamatosan költöztek át a természettudományos tanszékek. Számukra, az orvosi kar és a Műegyetem tanszékeivel együtt, az egykori Füvészkert helyén álló kisebb telkek összevonásával húzták fel az új épületeket.

Melyik körút mentén épült fel a természettudományos tanszékeknek, napjainkban pedig a Bölcsészettudományi Karnak otthont adó campus, a Trefort-kert?