Tükröt tart az emlékezet

Pillanatképek Toronyi János solti fotóművész hagyatékából

Toronyi János (1924 – 1998) solti fényképész lenyűgöző méretű, fotónegatívokból és papírképekből álló – több mint 30 000 darabos – hagyatéka nemrég került a Kecskeméti Katona József Múzeum történeti gyűjteményébe. E hatalmas anyag jelentős részét a fényképész hivatás mindennapos gyakorlatához tartozó műtermi fotózás során készült portrék teszik ki. Ám Toronyi János élete során nem csak műteremben dolgozott, riportfotózással is foglalkozott, emellett képein művészien fogalmazta meg a táj és a benne élő ember kapcsolatát is.

Tribulecz János néven született 1924. augusztus 7-én született Kispesten. Szülei már fiatal korától kezdve külön éltek, édesapja id. Tribulecz János pincérként dolgozott Budapesten, édesanyja Tribulecz Jánosné Szabó Katalin fényképészként dolgozott Solton, szakmájából igyekezett felnevelni Jánost és két testvérét. Így a fotográfus szakmát voltaképpen „az anyatejjel szívta magába”. A kis János Solton nevelkedett, ide járt elemi iskolába, majd Dunavecsén végezte el a polgári iskola 3-4. osztályát. Édesanyja szakmáját választva Budapesten a Nyár-utcai Díszítő és Sokszorosító Szakirányú Községi Iparostanonciskolában 1940–1943-ban tanulta ki a fényképész mesterséget.    

A riportfotózás felé érzett magában kedvet és ambíciót, ám szűkös anyagi körülményeik miatt sem fényképezőgépre, sem laboratóriumra nem tellett, ezért jelentkezett a Levente Hírközpont fényképészének, ahova fel is vették 1943-ban. Az itt eltöltött idő alatt szerzett komoly gyakorlatot a fotókidolgozás és a riportfotózás terén. A hadügyminisztérium kötelékébe tartozó leventéknél polgári alkalmazottként dolgozott 1943. július 26-tól 1944. október 15-ig. Itt saját keresete mellett üzletelhetett is az általa készített fotókkal, a külsős helyekre eladott képek árának 40%-a őt illette, emellett számos felvétele jelent meg a Levente és a Szebb Jövőt! című újságokban.

Vezetéknevét is ekkor – 1943-ban – volt kénytelen megváltoztatni, mivel a korabeli szabályok szerint idegen hangzású névvel nem szerepelhetett neve a lapokban fotói alatt, így lett Tribuleczből Toronyi. 1944 őszén kötelezték, hogy segédkezzen a hadügyminisztérium költöztetésénél (mivel tényleges állományban nem volt), így került 1945-ben Szombathelyre, ahol pár hétig a Vasvármegye Hivatalos Lapjánál volt altiszt.

Ezután gyalog tért vissza Budapestre, ahol édesapja 1946-ban bekövetkezett halála után egy Tolnai nevű kollégája segítségével sikerült elhelyezkednie az Illés Béla vezette Uj Szó című lapnál, mely a Szovjet Hadsereg hivatalos magyarországi lapja volt.

Innen 1947-ben a Rozgonyi fényképészvállalathoz került mint fotóriporter, ebben a minőségben ekkor már a Magyar Országos Újságíró Szövetség tagja, majd főként a Szabad Föld és más napilapok számára készített vidéki fotóriportokat. Ekkor szerkesztett a Fékosz világkongresszusának brosúrájához a fotóanyagot, valamint a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnél a Kommunista párt 1946-os III. kongresszusáról készült brosúra fotóanyagát is ő állította össze, ezeken kívül a Magyar Dolgozók Pártja agitprop osztályának is dolgozott. 1948-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba is. 1948–1950 között önálló riporter társas alapon, 1950-ben a Máté Lajosné fényképészcégnél dolgozott Budapesten, majd ismeretlen oknál fogva az V. számú Autójavító N. Vállalatnál segédmunkás, kollektív kisegítő. 1951 májusában nősült meg, felesége a hajdúböszörményi származású Csiha Katalin lett. 1952–1953-ban a honvédelmi minisztériumban dolgozott, majd 1954–1956-ig a Fényképész KTSZ központjában Budapesten.

1956-ban hazajött Soltra. Ezt követően négy éven át édesanyja, Tribuleczné műtermében tevékenykedett. Egy rövid ideig a Kalocsai Fényképész Szövetkezetben, majd 1966-ig Dunapatajon működött. Visszakerülve Soltra, 21 éven át fényképezte a solti embereket, egészen nyugdíjba vonulásáig. Nagyon sok solti háznál ma is föllelhetők a "Toronyi fotó Solt" feliratú esküvői fényképek

1947-től kiállításokon is szerepelt, ekkor rendezte meg a Magyar Fotoriporterek Szindikátusa Első Kollektív Kiállítását, ahol „Károlyi Mihály hazatérése a határtól a Parlamentig” című képsorozatával szerepelt.

1955-ben Marton Jánost ábrázoló alkotásával a Rio de Janeiró-i világkiállításon nyert díjat, ezután számos külföldi versenyen megjelentek képei: Nagy-Britanniában, Kölnben, Párizsban. 1985-ben a Kisiparosok Orsz. Szervezete a Kiváló Kisiparos kitüntetés ezüst fokozatával tüntette ki.

Különleges történeti értékkel bíró felvételein számos híres ember jelenik meg. Főként a politikailag meglehetősen viharos időszakban –1948-ban – készült fotói ma már forrásértékűnek mondhatóak a korszak kutatása és ábrázolása szempontjából. Számos híres-hírhedt politikus tűnik fel rajtuk Tildy Zoltántól Gerő Ernőig, emellett a pártrendezvényeket járva számos – a napilapok elvárásai szerint készült – propagandafotót is alkotott. Dunapataji és solti éveiben jó kapcsolatba került Grősz József kalocsai érsekkel, akiről számos felvételt készített. Jelentősek Kodály Zoltánról készült képei is, melyeket a dunapataji művelődési ház 1966-os avatásán készített. A Kossuth-díjas zeneszerzőről tulajdonképpen halála előtt fél évvel Toronyi János csinálta az egyik utolsó fotósorozatot.

Az itt szereplő képek címeit a kiállítás készítői adták, mivel a hagyatékban csak elvétve találhatóak címmel rendelkező alkotások – mint ahogy a fotók készítésének helyére és idejére vonatkozó adatok is meglehetősen szórványosak.

2021-09-06