A 19. században Magyarországon elvégzett nagymértékű, szervezett folyófelméréseknek nem volt párja. Ezzel készítették elő a vízi útépítést, a mocsárlecsapolásokat és az árvízvédekezést. Két alapvető feltétele volt: a műszerek és a jól képzett mérnöki szakembergárda. A korszerű térképezés kezdetén a kartográfusok megelégedtek a folyók és állóvizek helyzetének többé-kevésbé valós ábrázolásával. A kisebb folyókat gyakran csak szimbolikusan jelölték, és sokáig a valóságos vízrajzi viszonyokról csak a vízimolnárok, révészek közlései tájékoztattak. A 18. század utolsó évtizedeiben Magyarországon is megindult a rendszeres, műszeres felmérésen alapuló térképfelvételek készítése.

A mérnökök régi eszközeinek megismerését és tanulmányozását nagymértékben nehezíti, hogy a 17-18. századból kevés műszer maradt meg. Hasznos források a korabeli tankönyvek és utasítások, amelyek a leginkább használatos eszköz típusokat és műszer fajtákat ismertetik. Ugyancsak érdekesek a régi térképek díszítő rajzai, keret díszei, ezeken a térképkészítők gyakran ábrázolták az általuk legtöbbet használt eszközöket. Lipszky János magyar kartográfus 1805-ben megjelent több lapból álló Magyarország térképe az első, amely már jó részt felméréseken alapult. A hatalmas térkép korának egyik legjobb és legszebb alkotása volt. Az egyik lap alján pedig megörökítette a felmérés munkálatait: mérnök és földmérő alakja jelenik meg.