Kikötői tárgy / Bollard, 1995

laminált, faragott ceruzák / laminated carved pencils (35×32×20 cm)                                                     

Mag / Seed, 1995

laminált, faragott ceruzák / laminated carved pencils

Szellem / Ghost, 1995

laminált, faragott ceruzák / laminated carved pencils (65×28×23 cm)

Vízkereső / Douser, 2015

fügefa, laminált, faragott ceruzák / fig tree branch, laminated carved pencils (137×61×8 cm) 

Maria, 2016

légfúvó motor, laminált, faragott ceruzák, szék / leaf blower, laminated carved pencils, chair (172,1×43,2×33cm) 

Desirée, 2017

kozóág, laminált, faragott ceruzák / kozo tree, laminated carved pencils (93×114×60 cm) 

Henry Petroski amerikai designtörténész The Pencil (A ceruza) című könyve (1990) Böröcz Andrásnak régóta kedvenc olvasmánya. A szerzőhöz hasonlóan ő is úgy tartja, hogy a ceruza sok fontos kulturális tevékenység nélkülözhetetlen eszköze. A szobrászat számára a ceruza anyagát és formálhatóságát Böröcz fedezte fel. Nem a ceruza grafikai, nyomhagyó képessége érdekli, hanem maga a tovább alakítható tárgy. Ez a fából készül, többnyire hatszögletű, karcsú forma, amely belsejében kemény vagy puha rafitrudacskát (a grafit az évezredek folyamán elszenesedett fa) rejt, az 1990-es évek elején vált Böröcz műveinek jellegzetes „nyersanyagává”. A tenyérbe fogható, régies műhelyek világát őrző forma, a külsején olvasható betűk (a gyártó neve, a ceruza keménységének jelei, együgyű reklámok, olykor aktuálpolitikai jelmondatok), a hegyezhető-faragható ceruzatest alakíthatósága, a ceruzabél színe – mindez jelzi, hányféle lehetősége adódik a művésznek ezen a terepen. A ceruzán olvasható feliratok gyakran inspirálják a művészt, Böröcz ugyanakkor plasztikai lehetőségként értelmezi a ceruzát, olyan zárt formaként, amelyből kibontja a figurát. Furfangosan használja faragószerszámait, a fa és a grafit rétegeit leleményesen bontja ki egymásból vagy bújtatja el egymásban (Szent Sebestyén-sorozat, Oszlopos Simeonok I-VIII.). Szívesen játszik a felületeken megjelenő feliratok, betűk kínálta lehetőségekkel is. 

Az 1990-es években készültek azok a ceruzából épített dobozba zárt jelenetek, amelyeknek szereplői ceruza-emberek. A ceruza az utóbbi évtizedekben is fontos maradt a művész számára, a sok ceruzából összeragasztott, faragott tömbök gyakran tűnnek fel munkáin. A ceruzanyalábokból olykor önálló kompozíciókat farag (Szellem, Kikötői tárgy), máskor figurák talapzataként szolgálnak (Angyali üdvözlet után).

Böröcz kedveli a ceruzák hatszögletű alakját, ez a méhkasok celláira, az architektúrában meghatározó alapformákra emlékezteti. Azzal, hogy a ceruza hosszúkás hatszögletű hasábjában meglátta a szobrászati alakítás lehetőségét, lényegében szokatlan, már-már abszurd feladatra vállalkozott. A miniatűr méretek eleve behatárolják a művész lehetőségeit, a faragás technikája pedig bravúros megoldásokra „kényszeríti”; az egymásba helyezett figurákon, az áttört kompozíciókon, a Szent Sebestyén-alakok finoman átszúrt testének részletein a néző jól követheti Böröcz képzeletének és faragókésének bűvészmutatványait. Kezdetben az egyes ceruzaalakokat magányosan, miniatűr szobrokként ábrázolta. Az évtizedek folyamán aztán ceruzákból épített kicsiny szobákat, „színpadokat”, pici „szárnyasoltárokat”, ahol ceruza-emberek tevékenykednek. Innen tovább lépve a ceruzákat kötegbe ragasztotta (Szellem, Kikötői tárgy), tömbbé formálta, és úgy faragta meg a matériát, kiszabadulva ezzel a miniatűrök világából, a nagy méretű művekhez jutott (Budai virág, Fáradt virág /Alak VIII., Testvérek).

A fivérével 2004-ben, a budapesti Ráday utcában alapított galéria neve nem véletlenül utal a Böröcz-testvérek, valamint városaik – Budapest, Brooklyn – nevén kívül a ceruzára: 2B. 

The pencil, a slender, typically wooden and mostly hexagonal object encasing a hard or soft graphite core (graphite is wood carbonized over thousands of years) became a ’raw material’ in Böröcz’s works in the early 1990s.

The Pencil (1990), a book written by American design historian, Henry Petroski, has been source material for András Böröcz’s imagination. Sharing the author’s view that the pencil has been an essential tool for many cultural activities, Böröcz explores the possibilities of using the pencil in his sculpture. His interest does not lie with its function as a marking tool but due to its material and its shape, as it could be utilized to make new objects. The pencil fits comfortably into the hand, evokes the milieu of artisan’s workshops, bears letters on its surface (indicating the name of the manufacturer, the hardness of the pencil, simple advertising or at times, political slogans), can be formed by sharpening and carving, and its core comes in different colours – all these features illustrate the countless possibilities this object has for an artist. The inscriptions on pencils often inspire Böröcz but he chiefly explores the pencil’s plasticity, treating it as an enclosed form out of which figures can be unlocked. Using his carving tools in the most creative ways, Böröcz imaginatively interlocks the layers of wood and graphite, at times either exposing them or placing them into each other. (Saint Sebastian-series, Saint Simeon 1 – 8)

Böröcz loves the hexagonal shape of pencils, which reminds him of the cells of a beehive, one of the fundamental forms of both nature & architecture. The miniature scale of the pencil limits his artistic possibilities, while also ’forcing’ him to use his technique with bravura. Viewers of his works can witness the magic of Böröcz’s imagination and carving knife in his interlocked figures, reticulated compositions and in the details of the subtly pierced body of his Saint Sebastian figures. Initially, he carved singular miniature figurines out of pencils but over the decades he started building tiny rooms, ’stages’ and miniature ’winged altarpieces’ in which pencil people were engaged in various activities. Going a step further, he later glued pencils into bundles (Ghost, Bollard), forming blocks out of them, which he then carved, thus breaking out of the constraints of a miniature world and arriving at larger pieces (Buda Flower, Tired Flower, Figure VIII, Brothers).

It is no coincidence that 2B, the name of the gallery on Ráday Street in Budapest, which he co-founded with his brother in 2004, is a reference not only to the two Böröcz brothers and their cities (Budapest, Brooklyn), but also to the common 2b pencil.