Böröcz András: Talált és kitalált tárgyak // András Böröcz:Non-objective Objects

III. terem 9. nézet // 3rd Hall 9th View

 

Rajzok tükörben I–III. / Drawings in Mirror I–III., 2010–2011

üveg, hidegtű, aranyfüst / glass, drypoint in gold leaf (25,3×35,5 cm; 20,3×28,8 cm; 18,5×27,6 cm)

Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, ltsz: 2012.1.1- 2012.3.1.

 

Haydan és most – Vázlatok tükörben I–XV. / Haydn (Hey then) and Now – Sketches in Mirror I–XV., 2012

üveg, hidegtű, aranyfüst / glass, drypoint in gold leaf (különböző méretek / varied sizes)

 

Pászkasorozat I–X. / Matzah Series I–X., 2017      

vegyes technika, különböző anyagok és méretek / mixed medium, different materials & sizes

 

Háromfajta csúzli I-XXI. / Three Different Slingshots I-XXI., 2017

A kockadobás c. performansz kellékei: teamécses, 7 egyszerű csúzli, 7 faragott ceruzacsúzli és 7 faragott afrikai csúzliszobor kb. 15 cm magasak / props of The Roll of the Dice performance: tea candles, 7 natural slingshots, 7 carved pencil slingshots, & 7 carved African slingshots, each circa 15 cm high

 

Performansz kellékek: csúzlidoboz / Performance Props: Slingshot Container, 2017

pászka, cérna / matzah, thread

 

Kockadobás I. / The Roll of the Dice 1, 2017 (videó megtekintése /click here to watch )

12’06”

Radiator Gallery, New York

Video: Palotai Klára

 

11 Grapefruits, 2013 (videó megtekintése / click here to watch)

29’55”

Radiator Gallery, New York

Video: Palotai Klára


Böröcz András művészi tevékenységének főiskolás éveitől kezdve fontos részét jelentik a performanszok. 1988-ig Révész Lászlóval közösen adták elő ezeket, rezzenéstelen arccal sürgölődve valamely képtelen helyzet körülményei között, mosolytalanul és cinkos kikacsintások nélkül hozták a nézők tudomására a dolgok abszurditását. Az a tény, hogy 2009 óta performanszainak szerves része a videó (Palotai Klára munkái), nagyban megváltoztatta azok jellegét. Az előadás két térben játszódik: az élő szereplő – a művész – naturális terében és a vetített kép imaginárius terében. Ilyenkor egyidejűleg két idősíkon zajlik a performansz, s ezáltal a történések két irányba tartanak: egyfelől most, a performansz lezajlásának pillanataiban játszódnak le, másfelől egy pontosan meg nem határozható múlt időben. A párhuzamos terek és idők távolodása és találkozása összemossa és kitágítja a tereket és az időket, egyszersmind a műfajban rejlő lehetőségeket is.

Böröcz performanszaiban leggyakrabban saját műveinek egyes elemeit (tojások, macesz, pumpa, gyertya, kalitka, patkó), vagy magukat a kész műveket használja kellékként, például tojásokat helyez el egy víz melletti korlát oszlopain (Telehor, 2013), ő is kalitkába bújtatja fejét egy ketrecbe zárt kanári láttán (Kalitkában, 2012), vagy egymás mellé rak tojást, citromot és sárga teniszlabdát, hangsúlyozva formai rokonságukat (Global, 2012). Ha cipő helyett patkót „húz” lábára, ha WC-pumpát nyom egy felnyújtott karú nőalak kezébe, vagy a WC-pumpa nyelét fa helyett gyertyából faragja ki, világosan érzékelteti velünk, hogy a világot humorral és szelíd iróniával szemléli. A jelenségeinek abszurditására hívja fel a figyelmet.

Gondolatai, motívumai, formái munkásságán belül műfajról műfajra „vándorolnak” és az összefüggések bonyolult hálójával kapcsolják össze a műveket. Nem csodálkozhatunk, ha az egyik performansz elején maga is hordóból bújik elő (Haydan, 2015).

 

Performance art has been an important part of András Böröcz’s artistic activity since his years at the Fine Arts Academy. Up until 1988 he performed with László Révész, going about their business in absurd situations with poker faces, calling the audience’s attention to the nonsensical nature of things without producing a smile or exchanging telling glances. His performances have undergone significant change since 2009, when he started to use videos (by Klára Palotai). His performances take place in two spaces: in the natural environment of the live player, the actor, and in the imaginary space of the projected picture; in other words, the performance takes place simultaneously in two time planes and the artist’s activities follow two directions: there is the now, the time of the performance being acted out, and there is also a nondescript past. The distancing and meeting of the parallel spaces and time dimensions both blur and multiply the borderlines of reality, along with the variations inherent in the genre of performance art.

Typically, in his performances Böröcz uses both his iconographic motifs from his own artwork and the actual objects themselves: e.g. he places magnetic eggs on the fence by a body of water (Telehor, 2013); he puts his head in a cage when seeing a canary bird in a cage (In a Cage, 2012); he places an egg, a lemon and a yellow tennis ball next to each other to show their affinity of form (Global, 2012). When he ’puts on’ a horseshoe instead of a shoe, gives a toilet pump to a female figure raising her arm or carves the handle of a toilet pump out of a candle instead of wood, he makes sure we understand that he observes the world with humour and gentle irony, calling our attention to the absurdity of its phenomena.

Böröcz’s ideas, motifs and forms ’wander’ from genre to genre within his oeuvre, connecting his works with a complicated web of relations. It should come as no surprise to us, therefore, that at the beginning of one of his performances he himself emerges out of a barrel (Haydan (hey then), 2015).

2019-03-18

Related Objects ...

András Böröcz: Three Different Slingshots I-XXI.
(Collection of András Böröcz)

This artwork was created in 2017 by András Böröcz, in New York. The objects are the props of The Roll of the Dice performance. (tea candles, 7 natural slingshots, 7 carved pencil ...