Hámán és fiai / Haman and His Ten Sons, 2001

faragott mahagóni, palackok / carved mahogany, bottles (különböző méretek / varied sizes: 28–33 cm)

Janus Pannonius Múzeum, Pécs, ltsz: 2007.14.1-11.

Különös gyümölcs / Strange Fruit, 2011

grafit, tus, vízfesték merített papíron / graphite, ink & watercolor on handmade paper (30,7×46,5 cm)

Sorsok & fasorok / Fates & Treelines, 2011

grafit, tus, vízfesték merített papíron / graphite, ink, watercolor on handmade paper (31,5×46,5 cm)

Vagon / Wagon, 2004

faragott diófa / carved walnut (63×30×106 cm)

Antal-Lusztig Gyűjtemény / Collection of Antal-Lusztig (Debrecen, H)

Az Akasztottak című kompozíció, Böröcz Andrásnak ez a korai főműve már Amerikában készült (1989–1990). A 20. század minden szenvedésének emléket kívánt állítani, de bizonyára az sem véletlen, hogy olyan atmoszférában született, amikor a hidegháború véget ért, és eljöttek a rendszerváltás első évei. A tizenhét nagyméretű alak egy brooklyni park kivágott platánjaiból lett szoborrá. A figurák felületét nagyrészt kéreg borítja, a faragott arcok némelyikén derűs mosoly ül, mozdulataik egyéniségük jellegzetességeit őrzik. Csak a nyakukra tekert kötél utal halottakra. Csupa ellentét, ellentmondás a szobor: élet és halál, eleven emberek és kötéllel mozgatható marionettfigurák, plasztika és a levegőben lengő, súlytalannak látszó formaegyüttes. Ráadásul Daniel Carney amerikai zeneszerző közreműködésével Böröcz olyan szobrokat faragott, amelyek hangszerként is megszólaltathatók. Míg a felfüggesztett, halott és néma alakok ősi szertartások szelleműző hangjait idézik, a testek között a történelem fuvallatai motoznak. 1999-ben a szobor-hangszerekre Dés László írt zenét, ugyanebben az évben Gothár Péter filmet forgatott a műről.

Az akasztott figurák és az akasztófa motívuma a következő évtizedben sokszor ismétlődik Böröcz András szobraiban és grafikáin. Az akasztófák gyakran jelennek meg munkáiban, amint ünnepelnek, masíroznak vagy éppen szeretkeznek. Akasztófa formájúak a Lipton-könyv lapjai is, ezeken a grafikákon nem véletlenül tűnik fel a 20. század két fontos figurája, Lipton, a teakereskedelem első nagyvállalkozója, illetve Sztálin, a szovjet történelem emblematikus alakja. Nemcsak külsőleg hasonlítanak egymásra. Böröcz csöndes akasztófahumorral emlékeztet rá, hogy az egyik öngyilkos lett, a nyakkendőjével akasztotta fel magát, a másik lelkét sok ezer kivégzés terheli – mellesleg szerette a teát. A néző ugyancsak eltűnődhet a sorsukon, ha teázáskor a kis zacskókat maga is a csésze szélére akasztja.

A kalapács-sorozat darabjai egyszerre idézik fel a kézműves munka szerszámait és az ismert önkényuralmi jelképeket (sarló és kalapács). Böröcz munkái hangsúlyozzák e jelképek antropomorf jellegét (Tojáson ülve, Vörös Kalapács-Madonna, Megfeszített kalapács), egyúttal saját jellegzetes tárgyait (tojás) is beépíti a kompozíciókba.

Az ún. Eszter-tekercsben leírt történet szerint Hámán és fiai el akarták pusztítani a zsidó népet, de Eszter elérte a királynál, hogy népe megmeneküljön, s az uszítók megbűnhődjenek, felakasztották őket – ennek emlékét őrzi a zsidó hagyományban a Purim ünnepe. A gonosztól való megszabadulás vidám és zajos ünnepére emlékeztetnek Böröcz üvegpalackba zárt, akasztott figurái, illetve zajt keltő szobrai (Hámán és fiai).

The Hanged, one of András Böröcz’s early masterpieces, was created in the US (1989–1990). The composition seeks to erect a memorial to the profound suffering of the 20th century, while it is probably no coincidence that it was conceived in a period marked by the end of the Cold War and the fledgling years of Central European democracies. The seventeen large-size figures of the ensemble were carved out of cut-down plane trees that the artist found in a Brooklyn park. The surface of most of the pieces is bark. Some of the faces are brightened up by smiles, and the gestures indicate they are dead. The sculpture is full of oppositions and contradictions: life and death, living people and marionette puppets on strings, sculptures and the seemingly weightless bodies swinging in the air. Böröcz’s composition is also an instrument, thanks to his creative collaboration with American composer Daniel Carney. While the suspended dead and still figures evoke sounds of ancient exorcist rituals, the winds of history are also blowing between the bodies.

László Dés composed music for the sculpture/instrument in 1999 and Péter Gothár made a film about it in the same year.

In the following decades Böröcz revisited the motifs of hanged figures and gallows in many of his sculptures and graphic pieces. Gallows frequently appear in his works depicted in the acts of celebration, marching or even making love. The pages of his Lipton: The Gallows Book are also shaped as gallows, and it is no coincidence that these graphic works include two historic personages of the 20th century: Lipton, the first entrepreneur of the tea trade, and Stalin, the emblematic figure of Soviet history. In addition to their strikingly similar physical appearances, the two men, Böröcz reminds us with his gallows humour, are linked by the motif of hanging: Lipton teabags literally hang their filtered tea to make the drink, while Stalin was the engineer of the hanging of numerous thousands (and he was also a great fan of tea). The viewer can ponder these absurdities, while hanging a small teabag on the brim of a teacup.

The hammer series simultaneously evokes the tools used by craftsmen and the well-known emblems of dictatorship (hammer & sickle). In these works, Böröcz ironically emphasizes the anthropomorphic nature of these objects. (Sitting on an Egg, Red Hammer Madonna, Crucified Hammer)

According to a story in The Book of Esther (a scroll), Haman and his sons wanted to destroy the Jews but Esther intervened with the king and saved her people; the instigators were punished by being hanged and this event is commemorated in Jewish tradition by the holiday of Purim. Böröcz’s hanged figures inside glass bottles, and his other sound-making sculptures, are his interpretations of the command to make noise to blot out Haman’s name during the reading of The Book of Esther, celebrating the saving of the Jewish people from evil (Haman and his Ten Sons).