KATALÓGUSOK ÉS TERVEZŐK

Az első, 1968-as rendezvény katalógusát Lantos Ferenc tervezte. Igaz ugyan, hogy a kiadvány borítója sokkal inkább utal Lantosnak a művészet nyelvét kutató művészetfelfogására, mint a szakág jellemzőire, neve azonban feltehetően a modernség, a progresszivitás védjegyeként szolgált, egyfajta üzenet volt a látogató számára.

A katalógusok tervezését a következő évektől Pinczehelyi Sándor vette át (személyével a mérleg nyelve az új szellemiség irányába billent), aki az évek során a pécsi biennálék – és már a kezdetektől a siklósi szimpóziumok – számára alkotott borítóival egyéni képi világot teremtett.

Pinczehelyi sikerét bizonyítja, hogy a Janus Pannonius Múzeum más művészeti kiadványain kívül például a szombathelyi IV. Fal- és Tértextil Biennálé vagy az Országos Kisplasztikai Biennálé számára is tervezett.

 A kilencvenes években állami támogatórendszer megszűnése, a műtárgypiac és a gyári tervezés körüli problémák a "hogyan tovább"  kérdéseit generálták. Mindez a biennálék anyagában a laikusok számára nem volt érzékelhető. az 1992-es biennálén kiállított művek az akkor már hagyománynak tekinthető, az 1960-as évek végén kibontakozó autonóm kerámiaművészeti törekvések sorába illeszkedtek. Ahogy az akkor tollforgató műítészek fogalmaztak: "műfajilag kevésbé besorolható, képző- és iparművészet határterületein mozgó” alkotások voltak ezek: szobrokká formált használati és edénynek tűnő „archaikus” tárgyak; múltidéző formák sora − a megidéző tárgymásolatoktól a fragmentumokig, az újraértelmezett emlékektől a roncsolt felületű plasztikákig. Az idő múlásának kérdése a legtöbb alkotáson megjelenik, „átmeneti időknek megfelelő átmeneti műfajok” születnek.

Ezt az átmeneti jelleget, ezt az új korszakváltást jeleníti meg Pinczehelyi Sándor expresszív hatású katalógusborítója, melyen fejsze éllel megrepesztett tojás szimbolikus képe látható. Pinczehelyi egyszerre utal a töredezettséget, a letűnt korok múlását megidéző kerámiaalkotásokra és a kor művészeti életének sérülékenységére – a borító előrevetíti a kiadvány tartalmát.

GRAFIKA ÉS TIPOGRÁFIA SIKLÓSON INNEN ÉS PÉCSEN TÚL

Természetesen nemcsak a korábbiakban említett katalógusok esetében figyelhető meg, hogy egy-egy, magát az alkalmazottgrafika történetébe (is) beíró művész tervezte azok címlapjait, belíveit és az adott tárlatok plakátjait. Sőt. A gyakorlat szerint a szimpóziumok és biennálék kiadványain túl a legtöbb csoportos vagy egyéni tárlat katalógusának borítótervét invenciózus művészek alkották. Voltak, akik arculatadóivá váltak e nyomtatványoknak, és voltak, akik csak el-elkalandoztak a grafika e területére. A teljesség igénye nélkül említhetjük Schmal Károlynak a festészeti oeuvre-jébe is illeszkedő, konceptualista szemléletet tükröző tervezéseit például az Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálék vagy a magyar keramikusokat
bemutató faenzai, illetve az Óbudán megrendezett „Vonal”című tárlatok számára stb., valamint Pócs Péternek a Nemzetközi Kerámia Stúdiónak tervezett kiadványait, de ezek már mind a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének művei. A kiállítási katalógusokban a hatvanas
évektől gyakran visszaköszön Katona László neve is, aki a kulturális plakátok és kiadványok specialistájának is mondható.