Bajtay Ferenc a két világháború közötti, fotóklubokban művelt, magyarosnak nevezett fotóművészet alkotója volt, néhány formai és tematikus jegy általánosan is jellemzi munkásságát: ilyen a csúcsfény - ellenfény kedvelése, a kompozíciós bravúrok keresése, a folklorizáló zsáner, az alföldi táj megjelenítése. Így tájképein főként a Kecskemét környéki vidék köszön vissza, de olykor a Balaton is felbukkan. E kompozíciókon a tájban élő embert is láthatjuk, de általában csak a természet ábrázolása dominál, mellékszereplőként gyakran tűnnek fel állatok.