Üvegképek, rezes képek és Piéták: nagypéntek ábrázolásai a népi vallásosságban
A katolikus népi vallásosságban a kegytárgyak többféle típusa is kapcsolódott a nagypénteki szenvedéstörténethez. A lakóházak tisztaszobáit, az ünnepi „szent sarkot” díszítő szentképek között gyakori volt a Krisztus megfeszítését, a keresztről való levételét és testének a sziklasírba helyezését ábrázoló képek használata. Régebbiek az egyedi, kézi festésű üvegképek vagy „tükör-ikonok”, amelyek a népművészet jellegzetes műfaját képviselik Európa-szerte. A Kárpát-medencébe a dél-német, bajor, osztrák és cseh területekről érkezett a festett üvegképek divatja, és tartott egészen addig, amíg a 19. század második felétől az olcsón megvásárolható, nyomdában sokszorosított színes papírképek ki nem szorították a használatból.
Az olajnyomatokat is formálta a népi ízlés. Dél-Borsodban, a Bükkalja katolikus falvaiban és a matyó népcsoport körében (Mezőkövesd, Tard, Szentistván) volt divatos a „rezes kép”. Az üvegezett, keretbe foglalt szentképeket fodros-csipkés mintákra kivágott rézfóliával, fényes sztaniolpapírral, vagy több rétegben színes papírokkal szegélyezték. A szentképek keretei gyakran a matyó bútorfestés hagyományai szerint piros alapon fekete „habos” díszítéssel készültek.
Az ábrázolások gyakori témája a Piéta, a Fájdalmas anya, a keresztről levett Krisztust ölében tartó és sirató Mária megjelenítése. Önálló kétalakos kompozícióként az európai szobrászatban a 14. századtól ismerjük a motívumot. A magas művészet világhírű itáliai alkotásainak mintájára a kora újkortól kezdődően a népi használatra szánt kegytárgyak körében is tömegesen elterjedt. A sorozatban gyártott, gipszből vagy porcelánból készült, festett kis szobrok a magyar katolikusok körében máig népszerűek. A „szent sarokban”, a komód tetején, később a nyitott vagy üvegezett szekrények polcain találták meg helyüket a lakásban, többnyire a feszület, olvasó (rózsafüzér), imakönyv társaságában.
2020-04-08