Egyre finomodtak az üvegmegmunkálás módszerei, és a gyárak mellett egy új szakmai közeg is kifejlődött, aminek köszönhetően az egyéni szükségletek még inkább kielégíthetővé váltak. Műipari telepek, független és önálló alkotói munkát végző műhelyek jöttek létre. Ezek a létesítmények az üveg speciális megmunkálásával – finomításával, vésésével, csiszolásával, köszörülésével, festésével, aranyozásával stb. – foglalkoztak, illetve az anyagot további használatra készítették elő. Így fejlődött önálló művészeti iparrá például az öblösüveg-csiszolás Oppitz Józsefnek köszönhetően, vagy az üvegfinomítás, a zománcozás és a vésnöki munka Giergl Henrik révén.

1870-es években az üvegfestészet is fellendült az állami és egyházi megbízásoknak köszönhetően. Ezt az iparművészeti műfajt a fővárosban Kratzmann Ede honosította meg, üvegfestő-műhelyéből számos – különösen templomok számára készített – színes üvegablak került ki a historizáló építészet igényeinek megfelelően.

Egy évtizeddel később, az 1880-as évek derekán alapította meg üvegfestészeti műtermét →Róth Miksa (1865–1944) a magyar historizmus, de különösen a szecesszió és az art deco kiemelkedő, nemzetközi jelentőségű művésze, akinek ólmozott színes üvegablakai számos jelentős középületünket ékesítik. Tiffany-féle opálos, sejtelmes fényű ún. opaleszcens üvegekre festett kompozíciói nagy sikert arattak már az Iparművészeti Múzeumban megrendezett 1898-as Karácsonyi Tárlaton is. Róth művei az uralkodó részéről is nagy tetszést arattak, elsőként ő kapta meg az Iparművészeti Állami Aranyérmet.

A szecesszió korának neves képzőművészeivel – így Rippl-Rónai Józseffel, Nagy Sándorral, Thoroczkai Wigand Edével, Körösfői-Kriesch Aladárral – vagy a sokoldalú Horti Pállal is együttműködő, nemcsak kivitelezőként, hanem több ízben tervezőként is fellépő iparművész tehetségét nemzetközi fórumokon is elismerték: az 1900-as párizsi világkiállításon mozaikkompozícióval ezüstérmet nyert, néhány évvel később a torinói, majd a St. Louisi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki.

Róth Miksa császári és királyi üvegfestő-mozaikműves sokat tett azért, hogy a hazai üvegművészet nemzetközi rangúvá váljék!

Róthon kívül a szecesszós üvegablakok említésre méltó, kiemelkedő színvonalat nyújtó üvegfestői voltak még többek között Majoros (Mayböhm) Károly, Csongrádi Forgó István, valamint a másik nem képviselőjeként Waltherr Gida, aki egy sor középülethez kötődő megbízást teljesített, és munkáinak köszönhetően több állami kitüntetésben is részesült.