Szólnunk kell még e fejezetben →Veress Zoltán (1901-1965) üvegtechnikus- üvegművészről is, aki már a harmincas évek derekán, 1933 és 1936 között megszervezte az üvegoktatást a Székesfővárosi Iparrajziskolában (1946-tól Szépmíves Líceum, majd ’51-től Kisképző), ahol diákjaival komoly anyag- és technológiai kísérleteket is folytatott. Azon túl, hogy cége révén lerakta a karcagi üveggyártás alapjait, számos új üvegtípus fejlesztése köthető a nevéhez. Ezek közül is kiemelkedik az európai viszonylatban is nagysikerű, szériában gyártható ún. fátyolüveg, melynek technikai kidolgozásában Suha Zoltán vegyészmérnök segítette, aki később feleségével, Somkúti Katalinnal számos sikeres formatervet készített a Karcagi Üveggyár számára.

Veress-Suha szabadalmát éppen hatvan esztendeje, 1961-ben jegyezték be. A fény hatására ragyogó fátyolüvegek, – melyek az üvegrétegek eltérő hőtágulási és dermedési adottságai révén létrejött repedéshálónak köszönhették különleges csillogásukat – a Kádár-korszak népszerű portékájának bizonyultak a nemzetközi piacon is, sőt az Artex Külkereskedelmi Vállalat működése nyomán ma is felbukkannak külföldi gyűjteményekben.

A hazai és nemzetközi fórumokon kimagasló sikereket elért, luxusüvegeket, különleges technikájú díszüvegeket, festett ablakokat és képzőművészeti üvegalkotásokat létrehozó nagy mesterek szakmai öröksége továbbélt a következő üvegművész-generációk munkáin.

⇐Karcagi Üveggyár fátyolüvegei (fotó: Lukácsi Liza)