A tárlat létrehozásánál fontos szempont volt, hogy a magyar vízépítészet történeti fejlődése is nyomon követhető legyen. Különösen nagy gonddal igyekeztek bemutatni a kiállítást megelőző 50 évet, a nagy fejlesztések időszakát.  A pavilon 1050 négyzetméteren épült fel, 24 000 Ft-ból. A 211 kiállító intézmény és magánszemély körülbelül 1500 tárggyal képviseltette magát. Belépéskor Singer Antal szobrász művét csodálhatták meg a látogatók, mely a Tisza-szabályozás és az abban résztvevők munkája előtt tiszteleg. Látható volt Széchenyi, mint a szabályozás megálmodója, Vásárhelyi Pál, a szabályozás megtervezője, valamint mérnökök és kubikosok, a szabályozás megvalósítói. A főbejárat két oldalán pedig Ferenc József és Erzsébet királyné mellszobra állt. Külön szerepeltek a Dunához, és külön a Tiszához kapcsolódó tárgyak, dokumentumok. A kiállítók szempontjából azonban három részre volt osztható a kiállítás: az állami vízügyi szolgálat kiállítására, a dunai és tiszai ármentesítő, belvízrendező és vízhasználati társulatok kiállítására, valamint az egyéni vállalkozók és magánszemélyek bemutatójára.